Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)

17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31

Elmúlott a karácsony és az újév is. Tudomásunkra adták, hogy a székesfehérvári 3. honvéd gyalogezred fog leváltani bennünket. Fegyvereinket átadva az újonnan érkezőknek, elindultunk hátrafelé.

Az eredeti parancs szerint háromnapos menettel kellett volna elérni Sztarij Oszkolba, ahol a bevagonírozás után indultunk volna haza, majd rövid pihenő után Délvidéken, rendfenntartóként kerültünk volna alkalmazásra. Nem így történt. Az események másképp alakították az eredeti elgondolást. A leváltás után nem kezdődött szakaszom részére a visszavonulás. Mielőtt megkezdődött a halálmenet, még egy érdekes kirándulást említek meg, illetve [azt], hogyan telt el a Don-parton lévő, öt és fél hónapos idő.

Védősávomban a Don nyugati partján az árterület lapos, tavasszal és ősszel mély, vizes talaj [jal]. A parttól nyugatra helyezkedett el körülbelül 500 m-re a 8. kolhoz, több épülettel. A lapos terület egy részén krumplit termeltek. A még mélyebb területen fűzfabokrok voltak. Mint korábban említettem volt, megfelelő látási viszonyok mellett mindennel lőttek, még (csinn-bumm) páncélelhárító ágyúval is. Nappali mozgás lehetetlen volt, kizárólag a futóárkokban és a lövészgödrökben találtunk védelmet. A mindennapos tűzpárbaj, valamint a gyakran megismétlődő vállalkozások hozzátartoztak a napi feladathoz. Honnan volt lőszer? A szovjetek gondoskodtak róla. Ugyanis a visszavonulásuk alkalmával egy hatalmas „Studebaker" pótkocsit254 nem tudtak átvinni a folyón, és ott maradt nekünk. Nagyon óvatosan közelítettük meg, mert csaléteknek gondoltuk a rengeteg, fémdobozokban lévő lőszert és kézigránátot. Sikerült kirabolnunk, illetve a zsákmányt felhasználni. Egyre gyarapodott szovjet fegyver-állományunk. így lassan mind több magyar fegyver került nyugdíjba. Lőszerutánpótlásra nem volt szükségünk. Talán így volt jó, mert annak a megoldása nagy nehézségekbe ütközött volna.

Gond volt az elöl lévők élelmezési megoldása, az étel és ital kiszállítása. A konyha körülbelül 1 km-re volt az elöl lévő harcostól. Nem a század konyhájáról történt az ellátás, hanem egy konyha egy-egy harccsoportra főzött. így történt meg, hogy az ott lévő körülbelül 200 főre főzött. A felvételező tisztes velem íratta alá az igénylést, mely anyagok a főzéshez szükségesek voltak. Miért? Mert akkor már, mint fiatal zászlós, én voltam a rangidős. [...] Említettem, hogy ezt a helyet senki nem látogatta. A kivételeket felsoroltam. így történt, hogy volt egy konyhám szakácsokkal, kiket sohasem láttam, hozzám állományilag nem tartoztak, de mégis én diszponáltam felettük.

Érdemes megemlíteni, egy alkalommal mi is vacsora, illetve a másnapi élelem nélkül maradtunk. Minden nap más volt a soros az élelem kiszállítására. Halmá254 Feltehetően Studebaker US6 Ш típusú pótkocsi/teherautó. A második világháború alatt szovjet rakéta-sorozatvetőket is szereltek fel rá.

149