Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 23. Kovács János tartalékos zászlós (17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század szakaszparancsnoka) visszaemlékezése, 1942. április 9. - 1943. május 31
július 5[-től] 1943. január 13-ig csupán két német tiszt, úgy, mint General Koch250 és Oberleutenant Kanigan251 volt kíváncsi karácsony előtt, hogy a szovjetek nem tudnak-e onnan nagyobb támadást indítani. Tőlem való távozás után a General halálos lövést kapott. Magyar részről Sashalmy Géza hadnagy, és Velty György vezérkari főhadnagy252 látogatott oda. 1942 szilveszterén Kékedy Tibor továbbszolgáló próbaszolgálatos főhadnagy vállalkozást hajtott végre egy szakasz erővel, melyet csak látszólagosan támogattak a korábban ott lévők, de ő megígérte, hogy lovagkereszt nélkül nem megy haza. Eredmény: öt magyar halott [és] a főhadnagy egyik szeme. Ez történt mind a leváltás előtt 12 nappal. Eredmény semmi. Jelentős esemény volt, amikor a hó leesett, műszaki alakulataink rájöttek arra, hogy a harckocsik ellen lerakott koporsóaknák nem hatásosak, mert a vastag hótakaró nem engedi az[okat] működésbe jönni. Elhatározták, hogy két aknát helyezve egymásra, megemelik a magasságot, így ellátja eredeti funkcióját. Ezért a már telepített aknákat felszedték, és kis szánokon [a] körülbelül 500 méterre lévő, úgynevezett 8. kolhozban lévő meleg épületbe [vitték] összeszerelni. A munka folyamatosan ment. Az aknákat zsidó munkaszolgálatosok szállították, két ár- kász fiú segítségével. Amikor négy-öt szán megtelt, hozták a kijelölt helyre. Egy alkalommal, a már kitaposott, kemény úton egy akna leesett a szánról. Visszatették. Mikor már harmadszor is leesett, felrobbant, és a robbanás átvitelével az összes megsemmisült. Oly nagy volt a robbanás ereje, hogy a 4 km-re lévő faluban is betörtek az ablakok. Természetes, az ott lévő emberek mind megsemmisültek. Testrészeiket 200 m távolságban is meg lehetett találni. Egy ember mégis megmenekült. Amikor kísérték a szánokat, az út mellett elhagyott lövészgödrök voltak, melyeket még a visszavonuló szovjetek csináltak. [Ő] az út mellé lépett, hisz sötét volt, csak a hó világított. Beleesett egy ilyen, mély gödörbe. Míg ő ott lent volt, történt a robbanás. Nevére már nem emlékszem.253 [...] 250 Koch, Viktor (Niederbronn, 1895. november 29. - Voronyezs, 1942. december 22.) vezérőrnagy, 1944. március 23-tól posztumusz altábornagy. 1942. augusztus 26-án a 340. gyaloghadosztály parancsnokságával bízták meg, majd november 5-étől a magyar 2. hadsereg északi sávhatárához csatlakozó 323. gyaloghadosztály parancsnoki teendőit látta el. December 22-én Voronyezsben életét vesztette. 251A német főhadnagy személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk adatokkal. ^Velty György főhadnagy mint „0-ad" éves hadiakadémiai hallgató 1942. november 20-ától 1943 májusáig volt a 17/ III. zászlóalj 7. puskásszázadának parancsnoka. Nem került be a vezérkari tisztek állománycsoportjába. 253 Vö. Sipos Béla szakaszvezető (17. gyalogezred ezredközvetlen aknavető század) harctéri naplója, 1942. december 26. - 1943. január 26. (Lásd kötetünkben a 24. sz. dokumentumot!) Az 1943. január 5-ei aknarobbanás során - a fennmaradt korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumok alapján - Majorosi István tizedes, címzetes szakaszvezető (Zádor, 1913., anyja neve: Kelemen Mária) és Soós Elek honvéd (Mezőbergenye, 1922., anyja neve: Pálfi Póli) sebesült meg a 17. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás századból. HIM KI Névszerinti veszteségkimutatás, adatbázis, HL 17/1. zlj. veszteségek. 148
