Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 2. - Zalai gyűjtemény 76/2. (Zalaegerszeg, 2014)
17. gyalogezred - Ezredközvetlenek - 22. Rózsa Gyula hadnagy (17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka) visszaemlékezése, 1942. március 1. - december 20. (részletek)
a jó szolgálatvezető mellett „olajozottan forgott a gépezet". Első dolgom a tüzelőállások végigjárása volt. Meg kellett ismernem a német legénységet, mindenekelőtt azonban a lövegek elhelyezését, feladatát, [hogy] helyreállítsam velük az összeköttetést most már az én saját híreszközeimmel, és ismerjem az egyes lövegekhez odavezető utat. Hiányos, de akkor még jóval magasabb szintű német tudásommal minden löveg parancsnokát kikérdeztem, hogy milyen a szembenálló ellenség magatartása, milyen gyakoriak a támadási kísérletek, és a védelem gerincét képező páncélelhárítás hézagmentesen uralja-e az előterepet? Sok kérdőjellel tértem vissza a századparancsnoki harcálláspontra, közben töprengtem, hogy az észlelt hiányosságokat miként fogom megszüntetni? A védőkörletnek ez a része egy előretolt támpont volt, és a német páncéltörő ágyúk a főellenállási vonalban voltak beállítva. Nagyjából a főellenállási övnek194 az ellenség felé eső szélén álltak ezek a lövegek. Előttünk nem voltak gyalogsági vagy lövészalakulatok, az ezek részére kiépített állások jóval mögöttünk húzódtak. A támpont keleti szélén, párhuzamosan, 100 méter távolságban húzódó drótakadállyal egy sövénysor haladt, majd ez a sövénysor derékszögben megtörve hátrafelé húzódott, mintegy 200 méter hosszúságban, ahol meggyfák és meggycserjék sűrűjében ért véget. Itt állt a már említett századparancsnoki harcálláspont egy kis tisztás közepén. Balról egy akácos völgyet találtam. Egy gyalogúton el is indultam, hogy a völgy túlsó oldalát szemrevételezzem, de az út közepén egy tábla állt: „Achtung, Mine!"'195 Visszafordultam, és a ház körül folytattam felderítő utamat. A téglalap alakú gyümölcsös bal alsó sarkában egy hatalmas istállót találtam körbeépített szarvasmarha-állásokkal, közepén nyitott udvarral. Remek elhelyezés lesz lovaim számára, és az udvaron összes jármű elfér, ha kihordatom az udvar közepén felhalmozott hatalmas trágyadombot. Első és pillanatnyilag legfontosabb ténykedésem azonban a két darab 50 mines páncéltörő ágyú beállítása volt a védelem rendszerébe. A zászlóaljaknak alárendelt 37 mm-esekkel egyelőre semmi gondom nem volt, mert azokkal harcá- szatilag már a zászlóaljparancsnokok rendelkeztek. Fegyelmileg ugyan továbbra is hozzám tartozott a század minden tagja, és a lőszerpótlás is az én gondom maradt, de harci feladatot egyelőre nem tőlem, hanem a zászlóaljparancsnokoktól kaptak. Természetesen étkeztetésükről is a zászlóaljak gondoskodtak. A két 50 mm-es löveg tüzelőállásának megválasztása Kozderka ezredes úrral egyetértésben történt. Kissé nehezen született meg a döntés, amikor tervemet előadtam, de csakhamar belátta, hogy [az] ellenséges páncélos ellentámadás iránya az általam javasolt területen a legvalószínűbb. Ezt a helyet először térkép alapján állapítottuk meg az ezred balszárnyán, egy kétfelé ágazó völgy találko194 Főellenállási öv: A védőállás főrésze, a gyalogság fegyvereinek tűzrendszeréből, a szélességben és mélységben tagozott fészkekből és támpontokból áll. Harcászati szabályzat 1940. 80. p. 195„Figyelem, akna!” 99
