Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

egy napja folyt a csata, mire a mi századosunk és szolgálatvezetőnk megérkezett. Hogy mi lett a következménye, nem tudom, de már az üteg vezetését nem folytatta, mert közben Fornay Ervint sürgősen odahozták, de neki már nem sok dolga volt, mint az, hogy összepakoljunk, és visszamenjünk az eredeti állásainkba.

Nemsokára már beállt a tél, és fáztunk sokat, de a hangulat még kielégítő volt a legénységnél is, annál is inkább, hogy mindinkább terjedt az a hír, hogy felváltanak minket. Persze erre sohasem került sor, és itt ért minket az összeomlás. A december végi hadsereg kiértékelés szerint a III. hadtest (parancsnoka báró Stomm Marcel altábornagy)375 gyenge erőállapotú volt.376

Lassan érkeztek különböző, meg nem erősített hírek, hogy a szovjet csapatok áttörése 1943. január 12-én az urivi hídfőben, a IV. hadtest térségében megkezdődött. Nagyon kemény tél volt, -20-30 fokos hideg és méteres hó. A magyar hadsereg egyáltalán nem volt felkészülve, sem megfelelő élelem, sem ruházat, sem fegyverzet tekintetében. A mi hadtestünk, hadosztályunk, tüzérezredünk ekkor még keményen ellenállt. A Don túloldalán a legkisebb mozgást tűz alá vettük, bár ebben az időben már takarékoskodni kellett a lőszerrel. A gyalogságnak a legerélyesebb kérésére, felsőbb parancsra tudtunk csak megfelelő tűztámogatást adni. Ekkor már a Don úgy befagyott, rajta a nagy hótakaró, hogy már nem is lehetett látni a Dont. Azon az oroszok könnyen mozoghattak. [...] Az oroszok téli felkészültsége messze jobb volt, mint a mienk. Az orosz vattakabát, vattanadrág és halina csizma (valenki) és főleg a fehér lepedőből készült védő, rejtő felszerelésük olyan volt, ha lefeküdt a hóba, nem lehetett meglátni, és a meleg ruházatukban órákig tudtak rejtőzködni és orvul támadni. Gyakorlattá vált, hogy az első vonalba szállítókat az átszivárgó oroszok mindig hagyták lemenni az élelemmel vagy lőszer- és egyéb utánpótlással, és mikor visszafelé jöttek, akkor támadták meg csendben, lehetőleg késsel, vagy kötélhurokkal fojtották meg csendben. A csapatnál csak később jöttek rá erre, mert hátul azt hitték, hogy lent maradtak, a lentiek pedig meg voltak győződve, hogy rendben visszamentek. Csak később jöttek rá, hogy hiányoznak az emberek. Ezután már óvatosabban közlekedtek, de még így is voltak halálos csetepaték. [...]

375 Stomm Marcel vezérőrnagyot 1943. február 1-jével nevezték ki altábornaggyá.

376 A memoár szerzője az 1958-ban Horváth Miklós ezredes szerkesztésében megjelent, „A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál" című, célzatosan válogatott dokumemtumkötet 31. oldalán található „Kimutatás a hadosztályok erőállapotáról 1942. XII. végén és 1943.1. elején" című grafikon III. hadtestre vonatkozó adatát vette át. Ezen „kimutatás" hivatkozás nélkül került be a dokumentumkötetbe. Nem ok nélkül, ugyanis szerkesztője a 2. hadsereg hadosztályai erőállapotának korabeli minősítését - „saját hatáskörében" - teljesen megváltoztatta. Az eredeti grafikonon a III. hadtest, illetve 6. és 9. könnyű hadosztályának erőállapota a „kielégítő" minősítést kapta, a „rossz" minősítés pedig egyáltalán nem szerepel a korabeli iraton. HL 2. hadsereg iratai. 9. doboz. A m. kir. 2. hadsereg hadműveletének ösz- szefoglaló méltatása (1943. VI. 21.) 8. számú melléklet az 1061/eln. 2.hds.-1943. számhoz.

337