Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

Az [urivi] áttörés igen jó lendülettel haladt, és már úgy nézett ki, hogy az orosznak sikerül az egész voronyezsi német hadsereget377 bekeríteni, vele együtt természetesen a 2. magyar hadsereg nagy részét is. A német hadvezetés Voro- nyezs kiürítését megkezdte,378 és a magyar III. hadtestet a kivonulásuk védelmére rendelte. Ekkor történt az, hogy a mi hadtestünket közvetlenül a német parancsnokság alá helyezték, és kivonták a 2. magyar hadsereg kötelékéből. így történhetett az, [...] hogy amikor az urivi áttörés január 12-én megtörtént, és az orosz már javában kerített minket, az én ütegem január 24-én még javában lőtte a Don túlsó partján gyülekező ellenséget. Január 25-én megkaptuk az előzetes értesítést a visszavonulásra. 26-án éjjel kezdtük meg a visszavonulást. Lőszerutánpótlást már nemigen kaptunk, mert a visszaküldött szállítóegységeket az oroszok már közelről támadták. Ekkor éreztük már, hogy be vagyunk kerítve. Persze ezt először éreztük, mert később vagy négyszer, vagy ötször törtünk ki a bekerítésből, már aki bírta erővel, főleg lelkierővel.

A III. hadtest tulajdonképpen fegyver, lőszer, élelem és egyéb felszerelés híján, mint embertömeg, massza védte a Voronyezsből viszonylag rendezetten visszavonuló német hadsereget. [...]

Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor Stomm Marcel altábornagy úr, a III. hadtest parancsnoka kiadta azt a bizonyos feloszlatási parancsot, ami talán helyes is volt, mert azt mondta, hogy a németek becsapták, hadműveleti feladatot, élelmet, lőszert, semmit sem tud adni, mindenki tegyen belátása szerint.

Ezután volt az a pillanat, amikor Sárkány vezérkari ezredes és segédtisztje, Buzinkay Zoli, tartalékos főhadnagy - aki egyébként a mi ütegünkkel vonult el a harctérre, csak később vezényelték át a hadtesthez - egy szalmakazal mögé mentek, és csak két lövést hallottunk, és mikor odamentünk, láttuk, hogy főbe lőtték magukat.379 De miért? Mi is hazajöttünk; ha nagy veszteségek árán is, de hazaértünk. A visszavonulás keserves volt, mert a visszavonulás aránylag rendben és fegyelmezetten ment a németeknél, és ők minden esetben az egyetlen járható műútról lekergettek, és mi bizony az olykor méteres hóban, -30 fokos hidegben, nem egyszer erős hófúvásban nem is vonultunk, inkább csak vánszorogtunk vissza377 A német 2. hadsereg.

378 A német 2. hadsereg voronyezsi hídfőjének kiürítése 1943. január 22. és 25. között zajlott le.

379 A III. hadtestparancsnokság első szűkebb csoportja - benne Stomm Marcel altábornagy, hadtest- parancsnokkal, Sárkány Jenő vezérkari ezredessel, hadtest vezérkari főnökkel és dr. Deseő László vezérőrnaggyal, hadtest tüzérparancsnokkal 1943. február 1-jén késő délután öt szánnal indult el Orlov- káról, Ivanovka irányába, hogy a szovjet csapatok bekerítéséből kijusson. A csoport tagjai a tervezett irányt elvétve, február 3-án szovjet hadifogságba estek. Sárkány Jenő vezérkari ezredes és Buzinkay Zoltán tartalékos főhadnagy, parancsőrtiszt fogságba esésük előtt - Görgényi Dániel százados, hadtest műszaki tiszt memoárja szerint (Görgényi Dániel 292. p.) - öngyilkosságot követtek el. Dr. Komár György tartalékos hadnagy nem volt tanúja ezen történéseknek.

338