Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

nak, október 15-étől pedig a 38/1. zászlóaljnak parancsnokaként Dél-Erdélyben, a Duna-Tisza közben, majd a főváros külső védelmi övében teljesített frontszolgálatot. Harctéri szolgálatai elismeréseként 1942. október 16-án a Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon a kardokkal (Signum Lau- dis) részesítették. 1945. január 2-án Kőbányán megsebesült. Budapest eleste után Budán, majd Cegléden szovjet hadifogolykórházban ápolták. Május 19-étől, a hadifogságból szabadulva, a magyar 103. Vöröskeresztes kórházban gyógykezelték. Felépülése után jelentkezett az 1. honvédkerület parancsnokságán. Június 25-étől a nagykanizsai járási 351. bevonulási központ parancsnoka, 1946. június 30-ától pedig a szintén nagykanizsai 17. kiegészítő parancsnokság anyagi, illetve állomástisztje volt. 1947. szeptember 1-jétől mint előadó, illetve a kiképzési osztály segédtisztje részt vett a Kossuth Akadémia megszervezésében és felállításában, 1949. július 1-jétől a Dózsa György Gyalogsági Tisztiiskola kiképzési osztályát vezette. Közben 1948. augusztus 1-jén őrnaggyá nevezték ki. 1950. október 30-án - több egykori tiszttársával - elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1958. március 31-én megfosztották rendfokozatától. 1991-ben rehabilitálták, egyúttal alezredessé léptették elő. Budapesten hunyt el 1995. június 25-én.53 „Csapattiszt voltam a magyar királyi honvédségben" című, 172 oldalas és 5 mellékletet tartalmazó, a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött visszaemlékezésének54 „A doni fronton 1942/43" fejezetéből idézünk részleteket. Harctéri naplót csupán 1942. április 29. és május

16. között vezetett. Az 1980-as évek közepén papírra vetett memoárját részben emlékezetből, részben pedig harctéri naplóját és alakulatának a Hadtörténelmi Levéltárban található hadiokmányait felhasználva készítette el.

RÓZSA GYULA (Fonyód, 1914. február 10., anyja neve: Szalai Anna) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.). 1937. október 5-én Nagykanizsára, a 3. határőrkerület parancsnok-helyettes „

emléklapos tiszti iskolájába" vonult be tényleges katonai szolgálatra. Az újonckiképzést, majd az „emléklapos" (karpaszományos) tiszti iskola elméleti és gyakorlati vizsgáinak abszolválását követően továbbszolgálatot vállalt, s 1938. október 1-jétől mint a 17/1. zászlóalj nehézfegyver századának szakaszparancsnoka teljesített szolgálatot. Miután 1939. szeptember 17. és 1940. május 19. között elvégezte a Ludovika Akadémia alantos tiszti tanfolyamát, 1940. július 1-jén átvettek a hivatásos tiszti állományba, és hadnaggyá nevezték ki. Századához visszakerülvén részt vett az erdélyi mozgósításban, illetve a visszakapott észak-erdélyi terület birtokbavételében. Ezt követően kezdetben ideiglenes jelleggel, majd 1941. május 1-jétől kinevezve, a 17/1. zászlóalj nehézfegyver századának parancsnoki teendőit látta el. Eközben részese volt a 9. önálló gyalog53 HIM KI Péchy György 22195. sz. ti. ogy; HL HM Igazoló Bizottság iratai 8046.; Péchy György levele Szabó Péterhez. Budapest, 1989. augusztus 12.

54 HL Tgy. 3184.

92