Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Bevezető - A harctéri naplók és visszaemlékezések szerzőinek életrajzai

dandár 1941. április 17-én megkezdett muraközi bevonulásának is. Zászlóaljával augusztus közepéig Csáktornyán, utána Perlakon állomásozott, majd októberben visszatért a nagykanizsai Károly-laktanyába. 1942. május 5-én a 17. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús századának parancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. Alakulata Don menti hadszínterén megbetegedett, s december 20- ától előbb magyar tábori kórházakban, majd a hátországban gyógykezelték. Harctéri szolgálataiért a Honvéd Vezérkar főnöke 1944. március 21-én okirati dicsérő elismerésben részesítette. Felépülését követően, 1943 áprilisától korábbi békebeosztását vette át, majd augusztus 10-étől 1944. június 17-éig a 7. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokának segédtisztje volt. 1943. augusztus 1-jével főhadnaggyá nevezték ki. Seregtestével az 1. hadsereg galíciai hadműveleti területére nem vonult el, hanem a nagykanizsai állomásparancsnokságon, mint állomástiszt tevékenykedett. 1945. március 31-én parancsnokságával osztrák területre települt ki, ahol május 5-én Arriachnál angol hadifogságba esett. A weesensteini, majd a feistritzi táborban eltöltött hónapok után, 1946. augusztus 4-én érkezett meg a kaposvári hadifogoly-szűrőállomásra. Kezdetben a honvédség tartalék állományába osztották be, majd november 31-én végkielégítéssel elbocsátották. Ezt követően alkalmi munkavállalásokkal próbálta biztosítani családja megélhetését. „Voltam útkarbantartó, strandépítő, hordóabroncs-míniumozó az állami pincegazdaságban, figurám a földmérő mellett, adóvégrehajtó és még sok egyéb” - olvasható visszaemlékezésében. 1948. október 18-án behívót kapott három havi kísérleti tiszti tanfolyamra Budapestre, a Petőfi Akadémiára. A tanfolyam elvégzése után beosztották a Honvédelmi Minisztérium Katonai Főcsoport I. (hadműveleti) osztályára, majd 1949 tavaszától a minisztérium „M" osztályán tevékenykedett. 1949. április 29-én századossá, 1950. május 1-jén őrnaggyá nevezték ki. 1950. május 31-én nyugállományba helyezték, utána a polgári életben helyezkedett el. 1957 áprilisában megfosztották tiszti rendfokozatától. 1974-ben munkahelye osztályvezetőjeként vonult nyugállományba. 1991-ben rehabilitálták, visszaadták rendfokozatát, s egyúttal alezredessé léptették elő. Budapesten hunyt el 2007. február 21-én.55 A magyar királyi honvédségben, illetve a Néphadseregben eltöltött, 13 éves hivatásos tiszti szolgálatának történetét 1982-1983-ban vetette papírra. Visszaemlékezését elsősorban családja, fiai, unokái és hozzátartozói számára készítette el. Miután a keleti hadszíntéren vezetett naplója elveszett, Don menti frontszolgálatának eseményeit emlékezetből, illetve bajtársai (Péchy György, Görgényi Dániel) visszaemlékezései alapján rekonstruálta. Fiai tulajdonában levő memoárjának az 1942. évi harctéri szolgálatára vonatkozó részeit tesszük közzé.

55 HIM KI Rózsa Gyula 90031. sz. ti. ogy.

93