Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - Hadosztály-közvetlenek

Egy évfolyamtársam a nyakán sebesült meg. Elöl [a] lövedék bemeneti, hátul a kijövő nyílása. A golyó csupán átfutott a nyakán. Szinte hihetetlen: sem ütőeret, sem gégét, sem nyelőcsövet nem roncsolt. Ilyen sebesüléssel ő is telemerte gázálarctáskáját melasszal. Szerencséjére jóllakni nem tudott vele, mert az egészet kiöntöttem és széttapostam a hóban. Lőtt sebe, a nagy hideg által fertőtlenítve, még a menekülés ideje alatt magától szépen begyógyult, és szerencsésen hazakerült.

Egyik emberem életét zubbonya felső zsebében összegyűjtött itthoni tábori levelezőlapoknak, meg cigarettatárcájának köszönhette. A lövedék átütötte a köpenyét, bekecsét, átfúrta a lapokat, a cigarettatárca mindkét lapját, és megszorult. A mellén már csak az ütés nyomát lehetett látni. Igen értékes, eredeti, életet mentő harctéri emlék.

Ennél sokkal komolyabb sebesüléssel kitartóan gyalogló bajtárssal is találkoztam. Egyik karját könyökön felül leszakította az akna. Fagyás következtében teljesen zárult a vérzés. Fia a fagyott felkar még időben megfelelő orvosi kezelésbe kerül, talán amputálással élete megmenthető lenne. Nem tudom, sikerült-e?

A nyugati irányban való haladásunk igen gyenge volt, hisz nem mehettünk toronyirányban. Mindig alkalmazkodnunk kellett az itt-ott felbukkanó szovjet egységek mozgásához. Hol páncélosokat, hol gyalogos erőket kellett nagy ívben kikerülnünk. Még az a szerencse, hogy a polgári lakosság - nyelvtudásomnak köszönhetően - becsületesen tájékoztatott az orosz erők mozgásáról. Eligazítottak, merre kell mennünk, hogy kellemetlen meglepetésekbe ne ütközzünk.

Az időjárás ugyancsak megnehezítette mozgásunkat. A hőmérséklet folyamatosan mínusz 30, sőt, mínusz 40 fok alatt volt. A szél állandóan fújt, hordta a havat, szinte füstölgött minden. A jéggé fagyott hó, mint éles homokszemcse vágódott szemünkbe, arcunkba. Az ember már nem érzi, hogy fázik, minden porci- kánk fáj. A sivatagi homokhoz hasonló hóban a gyaloglás igen kimerítő. A nagy hidegben a havat nem lehet letaposni, az pereg lépteink alatt, akár a homok.

A fizikai megpróbáltatások, az éhezés, a pihenés és alvás hiánya, egyre jobban éreztetik hatásukat. Mindenki egyre nehezebben vonszolja magát. Talán el sem hiszik, de menet közben is lehet aludni. Ezt saját tapasztalatomból tudom, hisz még álmodtam is. Ha pedig sikerült valami járműbe megkapaszkodni, úgy gyaloglás közben jókat szundított az ember.

A fizikai fáradtság mellett egyre több emberünkön jelentkeztek az idegi kimerültség jelei is. Teljes szellemi kikapcsolás, minden átmenet nélkül elvesztette józanságát, és futott a látomása szerinti gépkocsikhoz, amik hazaszállításunkat biztosítják. Sajnos nem mindenkit sikerült visszahozni normális állapotába. A fagyhalál ezek közül is szedte áldozatait, nem is alacsony százalékkal.

Sztarij Oszkol felé közeledve a vasúti töltésen megyünk. Magasabban lévén az út, nagyjából hómentes. A terület teljesen nyílt, belátható. Nehézpuska lövés leteríti mozgókonyhánk egyik lovát, közvetlenül utána ez a másik ló sorsa is. A kö386