Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - Hadosztály-közvetlenek
vetkező sorozat már a mozgókonyhánkat teszi tönkre. Ugyanerre a sorsra jut a kevéske élelemmel megrakott szán két lova. így elveszett az étkezés lehetősége végérvényesen. Sem a mozgókonyhából, sem az élelmiszeres szánról semmit nem tudunk megmenteni. Minden próbálkozásunkat nehézpuska-tűz akadályozza. Sztarij Oszkol előtti Geraszimovo nevű faluban próbálunk egy kicsit pihenni, egy kis lélegzethez jutni. Legnagyobb meglepetésemre egy honvéd frissen sült sertésszeletet tesz elém, és jó étvágyat kíván. Nem tudom mire vélni az egészet, és kérdem, hogy honnan ismer? A válasz rövid: „Sehonnan. Csupán annak örülök, hogy magyar tiszttel találkozhattam." Tiltakozásomat azzal hárította el, amennyiben nem eszem meg, úgy széttapossa. A nem nagy falatot kettéosztottam, Laci barátommal együtt fogyasztottuk el. Hármunk szeme könnyes lett. [...] Sztarij Oszkol külvárosában egy téglagyárban éjszakáztunk, szél- és hómentes helyen. Reggel gyönyörű napsütésben, de fagyasztó hideg szélben vágunk neki a Tyim felé vezető útnak. Az a reményünk, hogy az előretolt szovjet csapatok embereitől is megszabadulunk, és a továbbiakban már nem kell félnünk lövöldözéseiktől. Mondanom sem kell, hogy ez az óhaj még egy kicsit korai volt, bár egyre ritkábban okoztak meglepetéseket. Az életösztön megnyilvánulása különös eseteket produkál. Intelligens, jogvégzettségű, bíró ember kézzel szedegeti össze a lovak által elpotyogatott citromokból a búza-, zab- és árpaszemeket. Minden szégyenkezés nélkül eszegeti, mondván, hogy a nagy hideg a fertőtlenítést elvégezte. Mondanom sem kell, nem lett beteg az így elfogyasztott gabonaszemektől. Egyik éjszaka Nagy Gyuri521 korengedélyes őrvezetővel felfedező körutat teszünk az úton veszteglő német járművek körül. Sikerül is egy német szánkóról egy nagy aktatáskát leemelnem. Sajnos a megzavart németünk is magához tért, és az elfutott Gyurka után iramodott. Én viszont meglapultam a lovak között, és szépen kisétáltam a járművek közül, gyorsan visszatértem saját embereink közé. Nyugodtan vártam Gyurkát, hisz biztos voltam abban, hogy a nehézkes német nem tudja elkapni. Kellemes meglepetés: a táskában a nagy kincset érő térképek mellett kétszersült, no meg egy nagy doboz, tele csokoládészeletekkel. Napokon keresztül ebből a készletből jutott két emberenként egy-egy szelet. Meghízni ugyan nem lehetett tőle, de a semminél sokkal többet jelentett. Sajnos, egy éjszaka engem is megloptak, annak ellenére, hogy a táska a fejem alatt volt. Az orosz csapatok megszűntek zavarni menekülésünket. Viszont sehol semmi nyoma az új védelmi vonalnak, az ellentámadásra felfejlődött német alakulatnak. Vonszoljuk tehát tovább nyugati irányban magunkat, azzal a jóleső érzéssel, hogy már nem kell körvadászati nyulak mintájára körbe futkosnunk. Persze sok idő telik el, sok kilométert kell megtennünk, míg feltűnnek Kijev tornyai. Ez már 521 Nagy György személyéről és beosztásáról nem rendelkezünk pontosabb adatokkal. 387
