Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

Krassay ezredes mind elöljárója, mind alárendeltjei, mind pedig a vele együtt harcolt csapatok parancsnokainak egybehangzó vallomása szerint kimagasló katonai egyéniség, akinek elsősorban volt köszönhető, hogy a 9. könnyű hadosztály január 26-áig tudott a Don mentén kitartani, és akinek egyedül köszönhető, hogy alárendelt ezrede, valamint a hozzájuk sodródott idegen csapatbeli részek visszakerültek a doni harcokból. Ezeket Krassay ezredes vezette vissza több körülzá- rásból eréllyel és bátor parancsnoklással. Csak miután teljesen veszélytelen helyre mentette át a reábízott és a hozzá csatlakozott csapatokat, csak akkor tört ki rajta a teljes testi, idegi és lelki kimerültség, mely tehetetlenségig fokozódott betegállapotban nyilvánult meg.

Az orvos szakértők az alábbi véleményüket nyilvánították:

A szakvélemény megadásánál nem a tárgyaláskori elmebeli állapotról van szó, hanem egy több hónapja lezajlott reakció megítéléséről, ennélfogva csak konstrukciókra szorítkozhatunk.

Szerencsésen szerepel a folyamat megítélésénél három szakértő tanú, éspedig dr. Nagymarosi vezérőrnagy, dr. Riedelmayer tartalékos orvos zászlós és dr. Tar- dos tartalékos orvos hadnagy észlelete, akik három különböző fázisban látták a folyamatot. Ezekre a - különösen dr. Tardos által szolgáltatott - tényekre építve és a közvetlen megfigyelésre támaszkodva, a kórfolyamat kibontakozására döntő, kirobbanó okul a pszichés előzmények után egy súlyos éhezéses, kimerüléses állapot szolgált, szív és vérkeringési zavarokkal, melynek reakciója nem közönséges pszichoneuretikus visszahatás, hanem körülbelül egy heti időre terjedő kifejezett pszichózis, hosszú hetekre terjedő restitúcióval, mely ma sem teljes. Ez a pszichózisszerű állapot teszi érthetővé azt a váratlan és romló tendenciájú, mélyre menő magatartásváltozást, amely Szumitól kezdve vádlottnál megfigyelhető volt. Felfogható ez úgy is, hogy ez egy késett reakció, egy előzetes veszélyhelyzet sorozatra, mely a maximális teljesítményt követelte. A reakció - paradox módon - akkor állott elő, amikor lényegesen enyhébb körülmények között reálisan kevésbé volt várható. Erre a pszichózisreakcióra legkarakterisztikusabb a kóros indulati elemek mellett az emlékezés funkciójának sorozatosan ismétlődő csődje, s az ítélőképesség akkortájt oly mérvű csökkenése, hogy a cselekvések horderejének, jelentőségének elbírálása illuzórikussá vált. Az akarat, szabad elhatározás képessége ezekben a hetekben oly mértékben csökkent, hogy büntetőjogi felelősségre vonhatását kizárja.

A Honvéd Vezérkar főnökének ügyésze Ü. 17/43. szám alatt vádat emelt a vádlott ellen a Ktbtk. 66. §-ába ütköző a 73. § 2. bekezdés 2. tétele szerint minősülő és büntetendő függelemsértés bűntette és ezzel a Btk. 95. §-a szerint eszmei halmazatban álló, a Ktbtk. 101. § 1. bekezdésébe ütköző és ugyanazon törvényhely 2. bekezdés 2. tétele szerint büntetendő önkényes eltávozás büntette miatt.

302