Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
Ezen felül vádat emelt a vádlott ellen az Élt. 89. § 2. bekezdésébe ütköző tisztek közötti becsületsértés büntette, végül a Bv. 2. §-ba ütköző a Bv. 3. § 2. pontja szerint minősülő, a Bv. 4. § 2. bekezdése szerint büntetendő, a Bv. 8. § 1. bekezdés 3. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő becsületsértés vétsége miatt a rendelkező rész II/1. és 2. pontjai alatt foglalt tényállás alapján. Ezt a vádat a Honvéd Vezérkar főnökének ügyésze a főtárgyaláson végindítványában változatlanul fenntartotta. Vádlott mindhárom vádpontban való bűnösségét tagadta. Az 1. vádpontot illetően vádlott azzal védekezett, hogy nagyon le volt romolva testileg és szellemileg, betegsége miatt képtelen volt a vasúton intézkedni, és ezért nem volt abban a helyzetben, hogy ezredének megmaradt részeit a parancs értelmében Bah- macsban gyülekezesse. Ettől eltekintve az úton a vonatjuk csak percekig állt meg, és így a kirakodást végre sem hajtották. Lembergbe érkezve Szász Géza ezredestől Lavocsnébe irányítást kért a szállítmány részére, azt azonban nem mondotta, hogy Magyarországra akarnak menni. Minthogy megfeledkezett arról, hogy az ezredének megmaradt részét Bahmacsban köteles gyülekeztetni, éppen ezért erről Szász Géza ezredes előtt nem tett említést. Egyébként az volt a szándéka, hogy Lavocsnén keresztül déli irányba vigye vissza embereit Kijevbe, minthogy észak felé a vonalak állandóan foglaltak voltak. Lagin Elekkel kapcsolatban vádlott csupán annyit ismert be, hogy a szállítmányról való felületes gondoskodás miatt felingerülve Lagin Elek gondozó tisztet „Hordja el magát főhadnagy úr!" kifejezésekkel illette, a vádiratban jelzett és Lagin Elek által is vallott „ takarodjon " szót azonban nem használta. Végül tagadta vádlott azt is, hogy a géhásokra és a hadbiztosokra vonatkozóan a vádirat 3. pontja alatt tárgyalt becsületsértő kifejezéseket használta volna. A haditörvényszék fentebb hivatkozott bizonyítékok alapján az ítélet bevezető részében írt tényállást állapította meg. A kihallgatott nagyszámú tanú alapján kétségkívül igazolást nyert, hogy a vádlott a visszavonulás közben, a gyalogmenet utolsó szakaszában testileg és lelkileg nagyon leromlott. A vádlottnak ez az állapota Szumiban, de különösképpen Szumitól kezdve, midőn vonatba rakodtak, tehát a veszélyes helyzetből kikerültek, rohamosan fokozódott. Az orvos szakértőknek a bizonyítás anyagából merített és a haditörvényszék által magáévá tett szakvéleménye szerint vádlottnál még a gyalogmenet tartama alatt a súlyos éhezéses kimerülés következtében szív és vérkeringési zavarok léptek fel, mely pszichózisszerű állapotot idézett elő. Ez a pszichózisszerű állapot különösen Szumitól kezdve váratlan és romló tendenciájú, mélyre menő magatartásváltozást eredményezett, mely a maximális teljesítményt követelő előzetes veszélyhelyzet-sorozatra mintegy késett reakcióként jelentkezett. Szumitól kezdve a vádlottnál az emlékezés működése sorozatosan kihagyott és vádlott cselekvősége horderejének jelentőségét elbírálni nem volt 303
