Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
IV. A Don menti arcvonal birtokbavétele és védelmi berendezkedése, hídfőharcok Kosztyenki térségében és a 17/III. zászlóalj arcvonalszakaszán Miután a 2. hadsereg alakulatai a visszavonuló szovjet csapatok nyomában július 7-étől fokozatosan kiérkeztek a Donhoz, a német gyorsseregtestek leváltása után azonnal védelmi állást foglaltak a folyó mentén. A magyar seregtesteknek a bal felől szomszédos német 2., illetve a jobb felől később felvonuló olasz 8. hadsereg alakulataival közösen ellátott Don menti folyamvédelme a Sztálingrád és a kaukázusi olajmezők felé irányuló hadműveletek sikerét biztosította. A kilenc magyar könnyű hadosztály arcvonalának helyét és alárendeltségét a 2. hadsereg egészén belül a Donhoz történő eljutásuk sorrendje határozta meg. A nagykanizsai seregtest 1943. február 15-éig, a hadtest végleges feloszlatásáig (és megmaradt alakulattöredékeinek elosztásáig) végig a III. hadtest alárendeltségében maradt. Hozzávetőlegesen 20-25 kilométer széles arcvonala a 2. hadsereg védővonalának legészakibb szakaszán húzódott. A 9. könnyű hadosztály arcvonala - a 2. hadsereg többi seregtestjééhez képest - viszonylagos tereptani előnyökkel rendelkezett. Kivételt csak a német 2. hadsereg 323. gyaloghadosztályához való csatlakozási szakasza képezett, ahol a part alig nyújtott védelmet, s a magasabban fekvő túlpartról mindenre betekintés nyílott. A nagykanizsai seregtesttel szemben, közel egy kilométer széles völgyben, több kanyart képezve, bokros partok között folyt a Don. E völgy mindkét oldalát átszegdelt, de lankásan emelkedő dombvonulat határolta, amely a magyar oldalon 5-600 méterre követte a folyót, s túlparton pedig egy nagyobb árterületet követően hosszan elnyúlva, lankásan emelkedett. Ezen nagykiterjedésű árterület bozótosaival, nádasaival és ártéri erdőivel kiváló rejtekhelyül szolgált a szemben levő ellenséges csapatoknak. A folyót kísérő dombvonulatot a magyar oldalon gyakran a Donra merőleges irányú, jobbra-balra kanyargó, 6-8 méter mély horhosok szakították meg. A zalai alakulatok védővonalán a Don partja meredeken a víztükör fölé emelkedett és a túlpartihoz képest bokrosabb volt. Négy falu - Gremjacsje, Rudkino, Kosztyenki és Alekszandrovka - is a Don jobb partjának közelében terült el. A környékükön található kisebb lombos erdők némi védettséget nyújtottak a magyar védőkörlet folyótól távoli területén folytatott munkálatoknak, mozgásoknak. A fent említett, arcvonalba eső községek lakosságát - hadosztály-parancsnoksági rendelkezésre - ki kellett telepíteni.55 A ki nem telepített Don mögötti terület közigazgatásának megszervezése a 2. hadsereg arcvonalmögötti alakulatai által felállított egyes állomásparancsnokságok feladata volt, melyek e téren együttműködtek a tábori rendészeti szolgálattal. Ezen parancsnokságok községenként bírót (sztarosztát), községi tanácsot 55 Ugyanott 69-70., 79. p.; HL 2. hadsereg iratai 7. doboz. 1278. számú naplómelléklet. 29
