Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
és polgári segédrendőrséget választottak, melyek elsősorban a helyi lakosság kötelező munkaszolgálatának és a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosításánál működtek közre. A hadműveleti területre érvényes rendelkezések szigorú betartását a hadsereg hadtápzászlóaljainak56 a csapatokhoz vezényelt alosztályai felügyelték. Tevékenységük főleg a lakosság mozgási szabadságának korlátozásából, idegen egyének ellenőrzéséből, fegyverek és kémtevékenység folytatására alkalmas berendezések felkutatásából, a lakosság közé bizalmi emberek beszervezéséből, merényletek esetén túszok szedéséből és őrzéséből, illetve egyéb hasonló jellegű általános és időszaki intézkedések betartatásából állt.57 A 2. hadsereg hadműveleti területén partizántevékenységgel ugyan nem kellett számolni, de a Don túlsó oldalán védelmi állást foglalt szovjet seregtestek igyekeztek minél hatásosabb kémhálózatot kiépíteni a magyar csapatok által megszállt térségben. A felderítő feladatokat elvállaló személyek általában a Don menti falvak kitelepített lakosságából kerültek ki, illetve olyan szovjet katonákból, akiknek nem sikerült a visszavonuló szovjet csapatokkal átjutni a Don túlsó partjára, s polgári ruhát öltve szétszóródtak a 2. hadsereg védőkörletének mögöttes területein. A hadsereg nagy kiterjedésű hadtápterületén szolgálatot teljesítő kis létszámú három hadtápzászlóalj igyekezett felderíteni és felszámolni a kém- és az esetleges partizántevékenységet. A 9. könnyű hadosztály védőkörletében a 102/3. hadtápszázad látta el ezt a feladatot. A szigorú katonai rendszabályokat megszegőkkel szemben az egyes falvak magyar állomásparancsnokai is eljárhattak. Retorziót többnyire azon polgári személyek ellen alkalmaztak, akik nem tudták igazolni magukat, akik visszaszökdöstek kitelepített falvaikba, illetve elsötétítés után a szabadban tartózkodtak. A 17. gyalogezred légvonalban 9 kilométeres védősávjának tartására, amely a 9. könnyű hadosztály, illetve a 2. hadsereg legészakkibb arcvonalszakaszát képezte, balszárnyon a kisebb veszteséget szenvedett 17/III. zászlóalj, jobbszárnyon pedig a tyimi előretörésnél jelentős mértékben leharcolt és megtizedelt 17/ II. zászlóalj állt rendelkezésre. Az előbbi csapattest tüzérségi támogatására a 9. 56 A 2. hadsereg hadrendjében található hat hadtápzászlóalj közül a 101., a 106. és a 108. a hadsereg hadtápparancsnokság alárendeltségében, hét hadtáp-állomásparancsnoksággal együtt hadseregközvetlen alakulatként a hadsereg mögöttes, úgynevezett hadtápterületén tevékenykedett, a 102. a III., a 105. a IV., a 109. pedig a VII. hadtest kötelékébe tartozott. Az utóbbi három - közvetlenül arcvonal mögött elhelyezkedő - csapattest századait a hadtesteken belül a könnyű hadosztályokhoz osztották szét, csupán a zászlóaljparancsnokság és egy század maradt hadtestközvetlen alosztály. A hadtáp- zászlóaljak és a hadtáp-állomásparancsnokságok tevékenységi körébe a hadtápterületen elsődlegesen a katonai közigazgatás megszervezése, a közbiztonsági szolgálat ellátása és a tábori rendészeti feladatok végrehajtása tartozott, de rájuk hárult gyakran a helyi partizántevékenység letörése, közutak és vasútvonalak biztosítása, elhagyott hadianyagok felkutatása és összegyűjtése is. Szabó Péter 2001. 43. p. 57 HL 2. hadsereg iratai. 28. doboz. Tájékoztató a magyar királyi VII. hadtest anyagi helyzetéről, 1942. XII. 31-ig. 10-11. p. 30
