Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)

Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred

1943. évi január 24-én a III. hadtest parancsnoksága előzetes intézkedést adott ki szóban a visszavonulásra, majd január 26-án vádlott írásban is megkapta a visszavonulásra az úgynevezett búcsúparancsot.264 A legénység e napon a 9. köny- nyű tüzérezrednél 1200 fő, a tisztek létszáma pedig 68 fő volt.265 A visszavonulási parancs értelmében a 9. könnyű hadosztály és a Deseő-csoport a visszavonulás végrehajtása után Sztarij Oszkoltól közvetlenül északkeletre tartalék viszonyba került volna. A visszavonulást a vádlott ezredével január 26-án délután kezdte meg. Január 27-én az ezred két osztálya részben az elöljáró harccsoport parancsnok parancsára, részben saját kezdeményezésből, illetőleg a németek tájékoztatása alapján összes lövegeit hasznavehetetlenné tette,266 és csak a könnyebb járműveket tartotta magánál, mert a visszavonulásra kijelölt menetvonalat az oroszok már elzárták, és így nehéz, emelkedő terepen kellett továbbhaladnia, amelyen a lövegeket magukkal vinni nem tudták.

Január 27-én és 28-án az ezred közelében levő csapatok között pánik tört ki.

Január 30-án érkezett be Krutaja Gorába az ezred két osztálya, ahol az ezredparancsnok az ezredet összefogta, és abból gyalogegységeket alakított. A meglevő géppuskákkal, golyószórókkal ezt felfegyverezte. Innen az ezred részben mint utóvéd, részben elővédként harcolva jutott Orlovkára, január 31-én.

Február 1-jén Orlovkán kapta a 9. könnyű tüzérezred a III. hadtestparancsnokság búcsúparancsát, amely szerint a III. hadtestparancsnokság megszűnt, és minden egység nyugati irányban saját belátása szerint igyekezzék kitörni. Gyülekező hely a hadtest számára kijelölve nem volt.

A 9. könnyű tüzérezred a Rabács (20. könnyű tüzérezred) ezreddel, Szakáts (9. könnyű hadosztály) és Farkas (22. gyalogezred) ezredesek csoportjával Sztarij Oszkol irányába menetelt. Azt február 3-án érte el. Közben az ezredet súlyos támadás érte, amelyben számottevő veszteséget szenvedett. Sztarij Oszkoltól harcok nélkül Kaplinon, Krasznyije Hutoron, Pankin, Mjasznyanszkojén és Troicko- jén át február 8-áig estig Marinoba menetelt.

A menet alatt egy németnyelvű, gépírásos, aláírástalan szelvényt kaptak, amely szerint a magyar csapatoknak a marinoi pályaudvaron kellett gyülekez264 A III. hadtestparancsnokság a Siebert-hadtestcsoport parancsnokságának 1943. január 24-ei éjféli előzetes, majd január 26-ai végleges visszavonulási rendelkezéseit közvetítette alárendelt alakulatainak. „Búcsúparancsként" Stomm Marcel altábornagy 1943. február 1-jei keltezésű krasznoje olimi parancsa híresült el a magyar hadtörténelemben.

265 Krassay Pál ezredes periratának (ítéletének) szerkesztői vélhetően felületesen, vagy egyáltalán nem tanulmányozták a 9. könnyű tüzérezred parancsnokságának - a Krassay Pál ezredes által szignált, s az 1943. január 12. és február 22. közötti harci eseményeket megörökítő - hadinaplóját. A nagy- kanizsai tüzérezred állománya 1943. január 12-én állt 68 tisztből és 1210 főnyi legénységből.

266 A 9. könnyű tüzérezred lövegeinek zöme 1943. január 27-én, az ellenséges csapatok által bekerített Sztaro Nyikolszkojén semmisült meg. Miután vontatásukra a méteres hóban és az emelkedőkön a kimerült lovak képtelenek voltak, ezért a lövegeket kezelőik használhatatlanná tették.

297