Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Hadiokmányok, harctéri naplók és visszemlékezések I. - 9. könnyű tüzérezred
niük. Ideérkezve az állomást már felrobbantva találták, ezért az ezred a menetet a Rabács ezreddel együtt Obojánon, Businon, Kommunár-kolhozon, Oljasinon és Svesztrován át Szumiba folytatta, ahova február 14-én ért be. A gyalogmenet az ezredet nehéz megpróbáltatásoknak tette ki, mert a visszavonulás kezdetétől Obojanig élelmet felvételezni nem tudtak, közben azt ettek, amit a lakosságtól szereztek. A hideg dermesztő volt, az átlag napi 20-25 kilométeres utat szűz porhóban, [mínusz] 45 fok hidegben kellett törni, és körülbelül tíz éjszakán át fedél alatt nem voltak. A menet alatt a legénységi állományú egyének közül többen megőrültek a nagy hidegtől. Vádlott ezrede, beleértve a vádlottat is, a Dontól Szumiig megtett 450-500 kilométeres út alatt, éhezések és szörnyű hideg következtében teljesen kimerült. A csoport már csak körülbelül 400 emberrel érkezett meg Szumiba, a többiek az időközi harcokban elestek, elvesztek vagy megfagytak, úgy, hogy az ezred vesztesége 50 százalékos volt. Az ezred orvosa dr. Tar dós László tartalékos orvos zászlós volt, aki azonban a gyalogmenet alatt éppen csak a legszükségesebb gyógyszerrel rendelkezett kézi gyógyszertárában. A visszavonulás alatt az út első szakaszában vádlott még teljesen egészséges volt. Kommunár-kolhoznál azonban nagyobb testi leromlás volt észlelhető a vádlotton, és egész nap hányt. Láz nem volt nála, a hányása idegrendszeri eredetű lehetett. Pszichés úton próbálta őt dr. Tardos László tartalékos orvos zászlós gyógyítani, és ez részben sikerült is neki, mert vádlott időközben aludt, bár nem a legjobban. Az említett helységtől kezdve a vádlottat egészen Szumiig szánon vitték, annyira rosszul volt. A szánúton is a vádlott állapota rohamosan rosszabbodott, ingerlékeny volt, idegkimerültségre utaló rohamai voltak, sokszor sírt is. Szumiba való megérkezés után a vádlottnak alárendelt Géczy Gábor tartalékos hadnagy vette át az ottani pályaudvar-parancsnokságon a 2. hadsereg azon parancsát, mely szerint a III. hadtest csapatainak gyülekezőhelye Nyezsin, illetve a 2. hadsereg erre vonatkozó 563/2. hds. I. a. 43. II. 14. számú parancsa azzal volt kiegészítve, hogy a 9. könnyű hadosztály csapatai, ahova a vádlott tüzérezrede, a 9. könnyű tüzérezred is tartozott, Bahmacsban gyülekeznek.267 Géczy Gábor tartalékos hadnagy a parancsot az állomáson közölte a vádlottal, majd átadta Rak- sányi György főhadnagynak, a vádlott első segédtisztjének, aki a vádlott előtt a parancsot ismételten felolvasta. Vádlott ez alkalommal a pályaudvar várótermének egyik sarkában feküdt betegen. Dr. Tardos László tartalékos orvos zászlós szívgyengeségi rohamai ellen koffein injekciót adott vádlottnak és alkoholt itatott vele, ugyanakkor az egyik német orvossal együtt a vádlottnak a kórházba való szállítását ajánlotta, amiről azonban vádlott, betegsége ellenére, hallani sem akart. 267 Az 565/2. hds. I. a. 43. II. 14. számú, а „III. hadtest utólag beérkezett alakulatainak irányítása" tárgyában született és a III. hadtest utóvéd harccsoportja parancsnokának címzett hadseregparancsban az alábbiak szerepelnek: „А III. hadtest beérkezőit vasúton Nyezsinbe irányítsa. Ha vasút csak Bahmacsig megy, onnan Nyezsiniggyalog [...]." HL 2. hadsereg iratai. 12. doboz. 357. számú naplómelléklet. 298
