Molnár András: Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez, 1942-1943 1. - Zalai gyűjtemény 76/1. (Zalaegerszeg, 2014)
Bevezető - A magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály 1942–1943. évi harctevékenysége a keleti hadszíntéren
A német-szovjet arcvonalra elvonuló fronthadsereg, nevezetesen a 2. hadsereg 207 ezer fős személyi állományának összeállításánál - a minisztertanács 1942. január 26-ai határozatához igazodva - az a cél vezérelte a magyar hadvezetést, hogy a frontszolgálatra behívottak egyenlően terheljék az ország területét. A hadszíntérre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának 20 százalékát, a mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét vehették igénybe, a fennmaradó hányadot pedig 30-45 év közötti, gyengén kiképzett póttartalékosokkal egészítették ki. A nemzetiségek - főképpen románok - 20, a munkaszolgálatra kötelezettek - elsősorban zsidók, fegyvert fogni hitük okán nem akarók és a baloldaliként nyilvántartottak közül számosán - pedig 10 százalék arányában kerültek be a hadsereg kötelékébe. Míg emberanyagának összeállításánál a kiképzettebb korosztályok kímélése volt a cél, fegyverzeti-technikai viszonylatban megpróbálták a lehető legjobban felszerelni a kivonuló alakulatokat. Fegyverzetüket és felszerelésüket a honvédség összes alakulatától egyenlően elvont anyagból és a német hadseregtől remélt kiegészítésekre hagyatkozva állították össze. A hátországban rendelkezésre álló teljes fegyvermennyiség csaknem felét megkapta a 2. hadsereg, s az ország gépjármű-állományának is felét mozgósították részére. A keleti hadszíntérre 1942 tavaszán kiküldött magyar honvédalakulatokra, melyeket fegyverzeti-felszerelésbeli szempontok alapján és szellemileg egyaránt kizárólag a revízió jegyében a szomszédos államokkal való esetleges fegyveres összecsapásokra készítettek fel, a német hadsereg 1941 telén történt, Moszkva előtti visszavetése ismeretében nem könnyed előrenyomulások, kisebb biztosító harctevékenységek, illetve megszálló feladatok vártak. Jóllehet a magyar politikai és katonai vezetés ez utóbbiakat, illetve a csapatok mielőbbi visszatérését remélte, elképzeléseiben viszonylag hamar csalódnia kellett. A még le nem győzött, kitartónak és viszonylag jól felszereltnek tartott, részben megismert szovjet Vörös Hadsereggel történő összecsapás számos bizonytalanságot és kockázatot rejtett magában. Az 1942. február végétől szerveződő 2. hadsereget - magyar és a német katonai vezetés január 22-ei megállapodása alapján - egy három hadtestben összefogott 9 gyalogdandár, (február 12-étől könnyű hadosztály) egy tábori páncéloshadosztály és egy repülőkötelék alkotta. A mozgósításra a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet jelölték ki. Mindhárom hadtest csak két könnyű hadosztályát mozgósíthatta hadrendi alakulatainak igénybevétele érdekében, a harmadik hiányzót egy idegen hadtest állományából kapták. Hadtestközvetlen alakulataik közül néhányat szintén nem saját illetékességi területükön állíthattak fel, s mozgósított könnyű hadosztályaik állományába számos, szervezetszerűen oda nem tartozó gyalogezred, zászlóalj, század és üteg is bekerült. A három hadtest közül a III.-ban csaknem teljes egészében, a IV.-ben pedig kétharmad részben 9
