Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

december 26-án jött ki a tizedesi előléptetésem, mint valami karácsonyi ajándék. Ezzel egy időben átvettem az első nehézpuskás raj parancsnokságát. Még ez év utolsó napjai szinte felejthetetlen örök emlékfek] marad[nak] számomra.

December 30-a, „gennyfolt" támadása. Már 1/2 4 órakor megindultunk, 6 órakor megkezdődött a támadás, a tüzérség rettenetes tüzet zúdított alig 600 méteres körzetre. Mintegy 1400 lövés dördült el kisebb-nagyobb mintájú ágyúkból, óriási hangzavar támadt, égett, füstölt minden. A tüzérségi tűz után megindult a gyalogság támadása. Az este vaksötét volt, nagy hó és igen hideg, csak úgy dideregtünk. A támadás megkezdődött, rajommal én is részt vettem ebben a küzdelemben. Én és egy puskás raj a balszárnyon biztosítottunk. Nehéz feladat volt, a kézigránátok, mint valami jégeső, úgy hullottjak] és robbantak. Néha egy-egy jajgatás és segítségért kiáltozó hang vegyült e pokoli zajba. A hozzám beosztott puskások közül egy sebesültünk lett, comblövést kapott. A másik részeken sok sebesült és pár halott volt, a támadás nem sikerült, visszavonultunk. A II. nehézpuskás rajból egy ember menekült meg épen, a többi megsebesült, a rajparancsnok másnapra rá meg is halt, tizedes bajtársam volt. Én és embereim, hála Isten, utolsónak szerencsésen visszatértünk állásainkba.

Az újévet ugyancsak a Don-parton töltöttem szolgálatban. Szilveszter este nagyon jó hangulatban telt el, pálinka és pezsgő mellett gondoltunk és képzeltünk szebb napokat és szerencsés visszatérést. Reggel hajnalban indulok rajommal a Don-partra, a szép újesztendő első napját is kint az ellenséggel szemben töltöm. Talán ez az esztendő több szerencsét hoz számomra, [miután] jó Isten segítségével a minden bajtól megóvott esztendőt befejeztem.

Mai dátum 1943.1. hó 5-én. Az újesztendő első kegyetlen és borzalommal teli emléke történt este 1/2 6 órakor. Utászaink aknát telepítettek a harckocsi-árok elé, útközben a kolhozunk20 szélén kis szánkókon szállított aknák felrobbantak, rettenetes detonáció állt be, mely [során] a kolhozunkban lévő összes bunkerok ablakait a légnyomás valósággal kisöpörte. Felejthetetlen látvány tárult szemem elé; köröskörül szétszaggatott emberi testfek] maradványai tarkították a havat. Szétszórva egy-egy kar s láb és rongydarabok hevertek. Az aknákat zsidó munkaszolgálatosok szállították, a halottak száma 20 zsidó és egy utász tizedes volt. Hét szán robbant fel egyszerre, az aknákat élesített állapotban szállították, a felrobbant aknák száma 70 db volt, 700 kiló hatalmas erejű robbanóanyag, melyből egy elég egy harckocsi tönkretevéséhez. Ez éjszaka mentem ki megint szolgálatba a Don-partra, reggel jöttem be.

Mai dátum 1943.1. hó 9-én. Napjaink némileg csendben telnek, néha ágyúk dörrennek és lövedék süvít fejem felett, ez a kis csekély zene teszi kellemessé éj20 A Gremjacsjétől távolabb, északnyugatra fekvő, úgynevezett „8. kolhoz" a 8. puskásszázad székhelye volt.

105