Molnár András (szerk.): Zalaegerszegi honvédek a donnál. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943 - Zalai gyűjtemény 74. (Zalaegerszeg, 2013)

Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943

lesz, ahogy az meg van írva. Mindenki nem veszhet el, én ebben bízom, és úgy is lesz. Különös esemény nemigen történt velem, néha egy pár muszka átszivárog a Donon, de ezek már nem sok vizet zavarnak, hamar elfogják őket. A krumpli bizony már megszűnt, beköszöntött a tél, leesett az első hó, a föld már keményre fagyott. Mindenszentek napján15 elvoltam Gremjacsjébe, az elesett bajtársaim te­metőjébe. Megható látvány és érzés fogott el: akikkel együtt harcoltam s szenved­tem, már itt pihennek messze hazájuktól idegen földben, kik már sohasem fog­nak többé hazatérni. Ott a tábori lelkész főhadnagyunk16 szép beszédet mondott elesett bajtársaim emlékére. Még ugyanazon éjjel fésülést hajtottunk végre a második zászlóalj előtt,17 csak reggel felé értünk haza. Hazaérve rossz hír várt bennünket, egy halott bajtársun­kat hozták be. Váltásból hazafelé tartva az ellenség golyója érte, meghalt. A na­pok kissé hangosak, ágyúlövedék süvít fejünk felett, kis mozgás van a túlsó par­ton, talán támadás készül, nem tudjuk, de lassan minden elcsendesül, elmúlik, mint egyik nap a másik után. Szabadidőnkben dolgozunk, földbe ásott bunkero­kat építünk a nagy hideg ellen, ami nap, nap után mind jobban erősödik. Bent jó helyünk van, csak a külső levegő hideg, amit nehéz megszokni. Mai dátum 1942. december 18-án. Az idő havas, mást már nemigen látunk, mint csak havas, kietlen tájat. Nap, nap után csak a hó esik, sokszor erős hóviha­rok keletkeznek, de nekünk megállásunk nincs. A meleg ruhát már megkaptuk, most már jöhet a tél. A hőmérséklet bizony decemberhez képest elég magas,18 már eléri a [mínusz] 27-30 fokot, a lábunk hamar megfázik, a teljes fagyástól csu­pán csak a mozgás ment meg bennünket. Szolgálaton kívül dolgozunk, futóárkot építünk az úgynevezett „gennyfolt"19 elé, ahova a muszka erősen befészkelte ma­gát. Itt már hangosabb az élet, 150 méter a muszkával szemben, küldjük egymás­nak szeretet-csomagjainkat, ami elég hatásos, és nem tudják megköszönni sem. A figyelés megerősödött, közeleg a szent karácsony ünnepe, támadást várunk. Mindig, ha nagyobb ünnep következik, már régi tapasztalat szerint mindig tá­mad. Mindenhol duplájára emelkedett a vonalban levő figyelők száma, a pihenés egyelőre megszűnt. Hálát adunk a jó Istennek, az ünnepek némileg elég csöndben, támadás nél­kül teltek el. Énnekem, mint emlékezetes marad számomra, a szentestét szolgá­latban, a Don partján töltöttem el. Amit még hozzá sorolhatok az emlékeim közé, 15 November 1-jén. 16 A 17. gyalogezred katolikus tábori lelkészi teendőit Baán Jenő tartalékos lelkész főhadnagy látta el 1942-1943-ban a keleti hadszíntéren. 17 Értsd: átfésülték, átkutatták a terepet a 17/11. zászlóalj előtt. 18 Pontosabban alacsony. 19 A 17/III. zászlóalj védőállásaival szemben, Gremjacsjétől északra kialakított kisebb szovjet hídfőt nevezték el ekképpen a magyar honvédek. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom