Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig
A következő napok egyikén faluban álltunk meg. Itt aztán kitört az emberekből az éhség okozta fegyelmezetlenség. Szétmentek a faluban, és ki, amit tudott, szerzett. Bár tiltva volt a lakosságtól bármit is elvenni, a kanizsai tüzérek például egy növendék marhát húztak a konyhájuk felé, az oroszok siránkozásától kísérve, Jancsi pedig gázálarcban, a felismerhetetlenségig feldagadt képpel közeledett a zsibongó tömegből, díszkíséretül a még mindig támadó méheket hozva közénk, mely köztünk és lovaink körében meglehetős izgalmat teremtett. Csajkája csordultig lépes mézzel, melyet közénk tett le az út mellé. A finom méz hamarosan eloszlatta éhségünket. Helyzetkomikumnak beillő eset játszódott le: azt hiszem, a tüzérek tábori lelkésze volt, aki megállt mellettünk, és szerényen figyelmeztetett bennünket, hogy ezt nem volna szabad cselekednünk. Eddig a felismerésig mi is eljutottunk, de azért csak nyalogattuk az éhséget űző mézet. Pár pillanat múlva közénk ült, és saját lelkiismeretével megbékélve, az ő ujja is megjelent a csajkában, és dicséretet mondott a méz minőségére. Ja, ilyen az élet néha! Tamás Gábor Bognár,166 Jancsi tüzér bátyja keresett föl bennünket, és Jancsi hollétéről érdeklődött. Nevetve mutattuk be a szörnyen megdagadt képű, fel nem ismert öccsét. Szemigyeszjatszkoje nevű nagy helység, talán város mellett haladtunk el, majd Kocsatovka, aztán Szkupolj és végcélunk előtti utolsó helységként Hmelevij Lesz községek következtek. Ebben a községben, mikor áthaladtunk, megállnunk nem lett volna szabad, mert ezt a 47/II. zászlóaljnak utalták ki, hogy magát mindenki rendbe tegye, mielőtt elérjük a Dont. De mivel mi jöttünk az élen, a falu összes kútjából kihúztuk a vizet, és mikor Hunyadváry őrnagyék beértek, csak sarat húztak ki a vödrökkel. Parázs összeütközés lett emiatt a két zászlóalj között. Én megmondom őszintén, kárörömmel hallgattam az őrnagy úr méltatlankodását, aminek már semmi jelentőséget sem tulajdonítottam. A mi végcél községünk Gremjacsje volt. Nevéről felismertem Solohov: „Új barázdát szánt az eke" című könyvének helységét.167 Mielőtt odaérnénk viszontagságos, nehéz utunk után, valamit szeretnék, mint jellemzőt elmondani: Magyar legénységünk mindig híres volt arról a képességéről, hogy az idegen neveket azonnal remekül meg tudja magyarosítani. A fentebb említett helységnevek már ekkor megkapták „magyar nevűket". így: Színije Lipjagi új magyar nevén: Szinye Lipi Ági, Szemigyeszjatszkoje új magyar nevén: Semmi de zacskó, Kocsatovka új magyar nevén: Kacsatoka, Szkupolj új magyar nevén: Kupoj, 166 TAMÁS GÁBOR (Sármellék, 1913. szeptember 8., Belovári Katalin) honvéd, 9. tábori tüzérezred. 1942. július 20-án Ivanovkánál gyomorbajban betegedett meg. HIM KI Adatbázis. 167 Solohov 1930-as évekbeli regényének helyszíne a Don partján fekvő Gremjacsij Log volt. Ugyanez a település szerepel Solohov másik, „Feltört ugar" című regényében is. 93
