Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig

abban a pillanatban elaludtam, és csak most ébredtem fel. Könnyen elhihető, de olyan civil íze volt a jelentésnek! [...] Nem küldtem századhoz.

Reggel tovább folytattuk az előnyomulást, amely most már üldözésnek számított. A zászlóalj útvonalától eltérően, rövidített útvonalon haladt a vonat és a 9/1. üteg. Az erdő szegélyén vezető utat jelölték ki számunkra. Mivel így a zászlóalj védelmét nem érezhettük közvetlenül, megszerveztem a menet alatt a saját biztosítást. Nagy előrelátással egy árkász rajt rendelt mellénk alezredes úr azért, hogy az útnak aknatisztítását elvégezzék. A mi szemünknek fel sem tűntek olyan jelenségek, mint például egy fűszál teteje letörött. Az ő figyelmüket semmi el nem kerülte. Annyira érdekelt, hogy az 50-60 m-re előttünk menő aknakutatókkal mentem, ők pedig előre felhívták a figyelmemet, majd a szuronyával oldalt beszúrt a földbe, és kivette az úgynevezett koporsó-aknát. Nagyon megszerettem az árká- szokat. Ismerősök is voltak köztük: Szabó Gyula tizedes, keszthelyi hentes, Csörgei László árkász, Csörgei Géza, alezredes úr legényének a bátyja. Magyaróvári kiképzésűek voltak. Egyet nagyon megjegyeztem: a csapat paroliját viselték, és bár műszaki kiképzésük volt, a legigazabb segítői a csapatnak. Ezenkívül kemény, harcos szellemű katonák voltak.

Eléggé mély katlanban fekvő faluba érkeztünk. A falu neve: Gnyiloje. Nem tudom, mi indított arra, hogy megérdeklődjem, mit jelent ez az orosz szó. Annyit jelent: Pokol.150 Számunkra valóban poklot jelentett. A falu keleti szegélyén táboroztunk le. Itt vezetett be észak felől egy földút, mely igen hirtelen emelkedővel és a dombtetőn derékszögű kanyarral hagyta el a falut. Kelet felé a domb oldalában tarló, a dombélen fehérre érett rozstábla. Hátunk mögött, tehát nyugat felé, kb. 4-5 km-re feküdt Barkovna község. Nagy fák közül fehéredtek felénk a falu házai. Barkovnától balra egy másik falu, ugyancsak fák között. Általában ez a vidék kellemesebb volt, mert erdőparcellák, fasorok tették változatossá.

Alezredes úr tájékoztatója szerint a falutól délre, ugyancsak erdős részen kellett települnie a 9/1. kocsioszlopnak azzal a rendeltetéssel, hogy a sebesülteket szállítsa az ezredsegélyhelyre. Parancsnoka gróf Erdődy hadnagy.151 Az ezred- segélyhely tőlünk nyugatra települt az erdőben. Barkovnán volt található a 9. könnyű hadosztály kocsikra málházott mozgó lőszeroszlopa, mely a csapatokhoz való közelség biztosításával volt hivatva lőszerrel kiszolgálni bennünket. Nagyon ügyes és hasznos megoldásnak találtam, hiszen velünk együtt mozogtak. Az oszlop lőszerutánpótlását tehergépkocsikkal eszközölték. A lőszeroszlopnál

150 A „Gnyiloje" szó szerinti jelentése: rothadt, poshadt.

151 ERDŐDY ANTAL, monyorókeréki és monoszlói gróf (Vép, 1909. szeptember 15. - n. a.) tartalékos fogatolt vonatos hadnagy, 1943-ig tartalékos huszárhadnagy. 1942. május 11-étől a 9/1. kocsioszlop parancsnokaként a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. február 10-én a visszavonulás során Sztarij Oszkol és Szúrni városok között nyoma veszett. Bene János - Szabó Péter 395. p.

76