Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - IV. Beszegyinotól a Donig. 1942.VI.28–1942.VII.11-ig

zsidó munkásszázad végezte a lőszerrakodást. A lőszeroszlop parancsnoka Bu- zinkay főhadnagy152 volt, budapesti pénzintézeti tisztviselő. Már a kivonulásunk kezdetétől ismertem, nagyon szimpatikus embernek találtam.

Az éjszakát itt töltöttük a falu szegélyén. Másnap reggel hivatott alezredes úr, aki már a tarlón, a támadáshoz felfejlődött zászlóalj mögött volt található. Éppen borotválta az alsópáhoki Vaszary Imre, borbély. Féltérdre ereszkedve jelentkeztem. Tájékoztatott a mai nap támadási céljáról, irányáról és az én külön feladatomról. Lényege az volt, hogy a lőszerellátás biztosított legyen, mert erős csatanapra van kilátás. A zászlóaljat, amint az előttünk lévő vonulatot átlépte, kövessük. Ebben a pillanatban nagy puskaropogás hallatszott a falu felől, a hátunk mögött. Azonnal visszaküldött, hogy nézzem meg, mi történik a faluban. Amint visszaérek, már egy vízmosásban lelőtt civileket találtam. Elmondták a katonák, hogy a lakosság, ahogy a zászlóalj felfejlődött, azonnal zászlókkal jelezte az ellenség irányában a zászlóalj helyzetét. Akit a zászlójelzésben találtak, összefogták, és azonnal lelőtték. Jelentettem alezredes úrnak, aki azonnal megtiltott minden effajta akciót.

A támadás azonnal indult, és a zászlóalj 6. százada tört előre a fehér rozstáblában. Hiába volt, hogy az embermagasságú rozs takarta az embereket, mert a mi ruhánk színe minden embert elárult a fehér környezetben. Egyszerre olyan hihetetlenül erős aknavető- és egyéb tüzet zúdítottak a rozstáblában előre mozgó századra, hogy egészen rövid idő alatt a mi álláspontunkról látni lehetett a sebesültek mind nagyobb számban történő visszaszállingózását. Sőt, hamarosan olyanná vált a kép, mintha a századot teljesen visszanyomták volna. Aggódva figyeltük a jelenetet. Nagy sietve közeledett egy egészségügyi és jelentette:- Viczián doktor úr kéreti a zászlós urat, legyen szíves, küldjön kocsit a sebesültek elszállítására.

Elküldtem Todoránt, de alighogy elnyargalt, másik hírnök jött:- Azt izeni a doktor úr, küldjön a zászlós úr 5 kocsit. Ekkor már szörnyű gond nehezedett a vállamra. Tudniillik nekünk nem volt sebesültszállításra kocsink, csak lőszer és egyéb málha volt teméntelen mennyiségben a kocsikon. Kerestettem a 9/1. kocsioszlopot, de sehol a környéken nem találták. A gondot növelte az a személyes meglátás, hogy a hírnökök késve tudták a helyzetet velem közölni, és az már túlhaladott volt a valóságban, hiszen nagyon jól láttuk a pillanatnyi

152BUZINKAY ZOLTÁN (Véménd, 1898. - n. a.) tartalékos főhadnagy, 1943. január 1-jétől tartalékos zászlós. 1942. május elején mint a 9. könnyű hadosztály lőszerkezelő oszlopának parancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. További sorsáról a korabeli veszteségnyilvántartási dokumentumokban eltérő adatok szerepelnek. Alakulata névszerinti veszteségi kimutatásában: „eltűnt 1943. január 29-én", korabeli kitüntetési felterjesztésében pedig: „megsebesült 1944. szeptember 14-én Újpálosnál" bejegyzés található. Amennyiben az utóbbit tartjuk hitelesnek, úgy 1944. szeptember 13-ától részt vehetett a délerdélyi hadműveletekben is. HL HM 22. v. oszt. 756648/1943.; HL HM Ein. 8. e. oszt. 48958/1944.; HL KJ 13. Magyar Vöröskereszt csoport.

77