Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
tudtuk húzni. Munkánkat megzavarta egy orosz repülő megjelenése. A lámpákat el kellett oltani, és a munkát hosszabb időre abbahagyni. Másnapi menetünk végcéljaként alezredes úr közölte, hogy el fogjuk érni a németek téli állásait. Leváltjuk a németeket, és a III. hadtest kötelékében mi biztosítjuk az ezután kiérkező magyar 2. hadsereg felvonulását a nyári nagy offenzí- vához. Nem voltunk már messze, mert másnap délre meg is érkeztünk. Interna- cionál községbe egy hídon (fahíd) át vonultunk be. Amint áthaladtunk a hídon, egy padló a kerék alatt leszakadt, de szerencsére semmi bajt nem idézett elő. Menetirányban volt padlózva! Hogy a továbbiakban nehogy valamelyik ló a lábát törje, azonnal hívattam az ott dolgozó zsidó munkásszázad vezetőjét.- Mérnök úr, mérnök úr, a zászlós úr hívatja! - kiabálták a század emberei. A század elejéről futva meg is érkezett a mérnök úr. Magas, intelligens arcú ember.- Zászlós úr, X. Y. mérnök, a X. számú munkásszázadtól, alázatosan jelentkezem! Amint megláttam, és hallottam, hogy mérnök, önkéntelen mozdulattal kezet nyújtottam, és én is bemutatkoztam. Ma is a fülemben van, ahogy a század nagy csodálkozással felszisszent, ahogy ezt meglátta. Ekkor ébredtem rá, milyen „meg nem engedhető szabálytalanságot" követtem el. De nem bántam, mert elém villantak azok a zsidó barátaim, [akik,] mint Práger Sándor,108 Neumark Sándor, stb., emberi kiválóságunkból sose veszítettek amiatt, mert zsidók voltak. A hidat boszorkányos gyorsasággal javították ki. Szörnyű sors volt, és még szörnyűbb végzete a musz[os]oknak! [...] Internacionálban úgy rendezkedtünk be, mint amikor az ember hazaérkezik. Valóban, hetekig lett a tanyánk. Ez a község csak a vonat szálláskörlete lett, mert a zászlóalj a kb. 1 km távolságra levő Dudorovka község mellett húzódó állásokba vonult, ahol a németeket váltotta le. A zászlóalj parancsnokság Dudorovkán települt. A zászlóalj védőkörletének baloldali sávhatárát az úgynevezett Kolhoztámpont alkotta, melyet az 5. század szakasza védett Rédey István hadapród őrmester parancsnoksága alatt. Dudorovkára támaszkodott a 4. század, a jobboldali szomszéd a 47/11. zászlóalj 4. százada Babinszky László főhadnagy109 parancs108 práGER SÁNDOR divatáru kereskedő volt Keszthelyen, üzletét 1944. március 29-én zárták be. Vö. Németh László - Paksy Zoltán 358. p. 109 BABINSZKY LÁSZLÓ (Aszód, 1913. október 19. - Buffalo, 1981.) főhadnagy. 1936. december 15- étől szakasz-, 1939. december 15-étől pedig századparancsnokként teljesített szolgálatot a 17/11. zászlóaljnál. 1942. május 1-jén a Csáktornyái 47/11. (iker)zászlóalj 4. puskásszázadának parancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. Augusztus 17-én Kosztyenkinél tüdőlövés érte, s 23-án gyógykezelésre a hátországba szállították. 1944. szeptember 27. és november 4. között mint a 201. önálló gyalog tanzászlóalj 3. századának parancsnoka részt vett a dél-magyarországi és Duna-Tisza közi harcokban. HIM KI Babinszky László 1442. sz. ti. ogy. 54
