Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
rendet tartsanak a menet alatt. Nagy hangjáért sokszor megmosolyogták, de ennek ellenére szerették. Ha már a helyzethez mért jó dolgáról beszéltem, magamat sem hagyom ki. Ahogy el-elnéztem a menetelő zászlóaljat, mindig megállapítottam magamban, milyen jó dolgom van nekem másokkal szemben. Láttam, amint a századok szakaszparancsnokai, főhadnagy, hadnagy, zászlós, hadapród őrmester gyalog róják a hosszú utat, én pedig mégse lépegetek, hanem lovon, vagy ha elfáradtam már az ülésben, leszálltam, felülhettem valamelyik kocsira, vagy éppen gyalogolva változtattam a helyzeten, és ez pihenést jelentett. Sokszor gondoltam első parancsnokomra, Keserű István százados107 úrra, aki engem vonattanfolyamra vezényelt 1937-ben, és most neki köszönhetem, hogy igazán kedvem szerinti beosztásom van. Estig tartó menetünk Melehino И-ben ért véget. Már késő este volt, mikor a faluba bevonultunk. Udvarokban helyezkedtünk el. Három-négy kocsi járt be egy udvarba. Éppen rendezzük őket, hogy egyenként forduljanak meg és az utca felé álljanak, amikor a még várakozó Varga Imre kétségbeesett kiáltására leszünk figyelmesek Kulcsár szakaszvezetővel:- Zászlós úr, elsülled a lovam! Odatekintünk, és tényleg azt látjuk, hogy a rudas két hátsó lába már nem látszik, valami gödörbe csúszik bele lassan az egész hátulja, és pillanatok alatt csak a ló eleje és a nyaka a fejével látszik ki. Úgy nézett ki, mint mikor a kutya a farán ülve ugatja a holdat. Hirtelen el sem tudtuk képzelni, hova lett ez a hatalmas sárga. A zászlóalj legnagyobb lovai voltak. Hogy a másik is így ne járjon, gyorsan kifogtuk mellőle, és akkor megmutatkozott, hogy az udvaron lévő verem lejáró ajtaján tűnt el a ló. Pont a nem látható deszkaajtón állt meg a hátsó lábaival, a deszka leszakadt és a ló ... Tudjuk! A ló kivétele nem volt ilyen egyszerű. Az ajtó erős gerendakeretben volt, a föld meg még mindig olyan fagyos, hogy még a csákánnyal is nagyon nehezen lehetett neki véteni. Pedig ekkor már május közepe volt! Majdnem reggel lett, mire a tetőt szétbontottuk, és a 2,5 méter mély verembe olyan rézsűt tudtunk kivágni, amelyiken a szerencsétlenül járt lovat kötelekkel ki 107 KESERŰ ISTVÁN (Pécs, 1898. augusztus 14. - Pécs, 1975. július 31.) alezredes. 1935. augusztus 1. és 1940. szeptember 30. között Nagykanizsán, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának parancsnokaként teljesített szolgálatot. Ezen idő alatt részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, az 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletben. Mint a 8/III. zászlóalj parancsnoka 1942. november 1. és 1943. február 1. között a Donnál, 1944. augusztus 26. és szeptember 30. között a Kárpátok előterében teljesített frontszolgálatot, a 8. gyalogezred parancsnokaként pedig 1944. október 1-jétől 1945. január 10- éig részese volt a kárpátoki és Duna-Tisza közi harcokban. HL HM AKVI1176/1898.; Baranya Megyei Levéltár. Pécs város születési anyakönyvei 1898/2. 708., Pécs II. halálozási anyakönyv 1975/463. (Már- fi Attila szíves közlése.) 53
