Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
éjfél elmúlt, mire visszaérkeztünk. Mentünk nyugodtan Feri után, de már hosz- szúnak tűnt a falu vége, és nem fordultunk be. Bár az én lovam, egyszer éreztem, hogy jobbra meghúzza a fejét. De hát Feri tudja az utat...! Tépelődés közben felhangzik fölöttünk az orosz repülőgép furcsa zaja, megjelent a „varrógép", ahogy a katonák nevezték.96 Kidob egy „Sztálin-gyertyát".97 Nappali fényességet áraszt. Rögtön leugrunk a lóról, lefekszünk, és fekve látom ám, hogy a szélmalom tövében lapulunk, amely a faluból jó messze, jobbra látszott. Alaposan túlmentünk a bejáraton. Megint nem tévedett a lovam az előbb. Kihunyt a fény, újra az én lovamra bíztuk magunkat. Be is fordult a helyes úton, és már alig vártam, hogy a külső szállásőrség ránk kiáltson: „Állj, ki vagy?" Ez is megtörtént hamarosan, hiszen most már tévedhetetlenül jó úton voltunk. Mikor mondom, kik vagyunk, a parancsnok jelenti, hogy azonnal menjünk alezredes úrhoz, mert már régóta vár bennünket.- Már aggódtam értetek, azt hittem, valami baj ért benneteket. Keresésetekre éppen ki akartam küldeni egy rajt. Amikor elmeséltem kalandos és nehéz felderítésünket, elgondolkozott és any- nyit mondott: A kapott parancsot így kell végrehajtani. Nekem ez nagy elismerést és dicséretet jelentett. Jólesett. A rövid éjszakát jól átaludtam, és másnap reggel elindultunk, most már ismert célunk felé. Az út nagyon sok és érdekes tapasztalatot adott, melyeket sorról-sor- ra megírtam néhány szóban családomnak. A leveleket ide mellékelem tanúbizonyságul.98 Arra való utalás, hogy nekünk semmi bajunk nem történt az úton, azt van hivatva mondani, hogy az utánunk jövő szerelvényt, mely a 9/1. üteget hozta, Brjanszk körül felrobbantották. Ekkor halt meg a sármelléki Kárász Sándor,99 aki a patika mellett felül lakott. Kiss Jenő100 is ezzel jött ki. A 9/1. üteg piros parolis tüzérekből állt, és a mi ezredünkhöz osztották be páncélelhárításra. Ez újszerű volt és érdekes, mert lövegei nem páncéltörő löve96 Az 1927-ben tervezett Po-2-es csillagmotoros, kétfedelű, vászonborítású, merevfutóműves szovjet repülőgépet jellegzetes berregő hangja miatt a magyar katonák „traktornak", „kávédarálónak", vagy „varrógépnek" nevezték. Gyakori női személyzete miatt „Mari néninek", a németek pedig „ügyeletes altisztnek" is hívták. Legjellegzetesebb feladata az éjszakai zavaró bombázás volt. Nem az általuk ledobott bombák pusztítása, hanem állandó, idegőrlő jelenlétük tette hatékonnyá bevetésüket. 97 Ejtőernyős világító bombát. 98 Lásd Kemendy 1942. május 17-ei levelét, a Függelék 2. sz. dokumentumát! (HL Tgy. 4096. Kemen- dy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 32. sz. melléklet.) "KÁRÁSZ SÁNDOR (Sármellék, 1916. február 15. Kiss Anna) tizedes. 1942. május 5-én a 9. tábori tüzérezred szerelvénye alatt Polucsjénél felrobbant ellenséges akna következtében hősi halált halt. Vö. Bús János - Szabó Péter 1999. 516. p. 100 KISS JENŐ (Sármellék, 1912. október 19. Kámán Anna) honvéd, címzetes őrvezető, 9. tábori tüzérezred. 1942. június 4-én Matvejevkán karlövéstől megsebesült, s a 9. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopához szállították. HL HM 22. v. oszt. 624222/1942. 48
