Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”

gek voltak.101 Nem volt alkalom - szerencsénkre -, hogy megláthattuk volna, milyen hatásosan tudják leküzdeni a páncélosokat. Sok reményre nem jogosítottak. Parancsnoka az esztergályi születésű Tóth Tivadar hadnagy102 volt, aki most a pápai mezőgazdasági technikum igazgatóhelyettese. Tüzérei csak Tógyernek hívták, de szerették.

Az előremenetek alatt gyakran együtt meneteltünk, és máig tartó kedves viszony alakult ki köztünk.

A szerelvényük robbantása alkalmával, különös szerencse folytán, kisebb veszteségeik lettek különösen emberben, mert lovaik közül a nagyobb kiesést az okozta, hogy a lovak a vagonokból kiugorva, a brjanszki erdő mocsaraiba vesztek. A mellékelt levélen meg is írtam a sármelléki Kárász Sándor halálát K. S. jelzéssel.103 Sok nehézséget okozott az ütegnek Kurszk után az előrejutás a hiányzó lovak miatt.

Hamarosan rájöttem, hogy egy dologról elfeledkeztem felszerelésünk alkalmával Csáktornyán. Erre már csak az itteni helyzet ismeretében jöttem rá, de azonnal megtettem a szükséges intézkedést. Nevezetesen: nem láttunk el minden egyes kocsist kaszával. Volt ugyan a vonatnál néhány kasza, de láttam, hogy az önellátást nem lehet vele megoldani. Kiadtam parancsba, hogy a következő napokban, de lehetőleg azonnal, mindenki pótolja a saját és lovai érdekében a hiányt. Nem kellett kétszer mondanom, embereim gondoskodtak róla, hogy az utunkba került takarmányt már az első napon saját kaszájukkal biztosítsák lovaiknak. A lovakról való gondoskodás nagyon a vérükben volt. Az első napi menet megmutatta, hogy lovaink bírják a menetet a szállítás utáni kezdeti nehézségek ellenére. Takarmánnyal rendelkeztünk a hazai készletből, de azonnal a helyi lehetőségek kihasználását követeltük meg, sőt készletek halmozását, ahogy azt az adott helyzetben a kocsikon el tudtuk helyezni.

Az első estét nem községben, hanem a szabadban töltöttük. Egy óriási, az orosz méretekre jellemző lóheretáblában éjszakáztunk. A nappalok nagyon me101A 9/1. kísérő könnyű ágyús tábori üteget, mint ezredközvetlen csapattestet hadrendileg a 17. gyalogezredhez osztották be. Szervezetileg, s a Don menti védelmi harcok során alkalmazás tekintetében is a 9. tábori tüzérezredhez tartozott. Feladata - ahogy a páncéltörő ágyús századoké is - a helyi ellenállások gyors letörése, a harc közvetlen támogatása és a páncélelhárítás hathatósabb megszervezése volt. A magyar kísérő könnyű ágyús tábori ütegeket egyformán 4 darab 8 cm-es 5/8 M tábori ágyúval látták el, melyeket roham alatt a kezelőlegénységnek kellett mozgatniuk. Szabó Péter 2001. 35. p.

102 TÓTH TIVADAR (Esztergály, 1913. szeptember 22. - n. a.) hadnagy, 1943. augusztus 1-jétől főhadnagy. 1942. április 29. és 1943. május 3. között a 9/1. kísérő könnyű tábori ágyús üteg parancsnokaként a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén hadiszolgálatot látott el. Közben 1943. január 29-én Sztarij Oszkol előtt sebesülés érte. 1944. szeptember 11-étől november 10-éig mint az 53. tüzér pótosztály 3. ütegének parancsnoka részt vett az alföldi harcokban. 1945. május 10-én a 6. tüzér pótosztállyal osztrák területen szovjet hadifogságba esett. HIM KI Tóth Tivadar 82702. sz. ti. ogy.

103 Lásd Kemendy 1942. május 17-ei levelét, a Függelék 2. sz. dokumentumát! (HL Tgy. 4096. Kemen- dy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 32. sz. melléklet.)

49