Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
zetésű, 7251/VI. számú lágerben helyezték el őket. A vegyes nemzetiségű, magyar-német hadifogolytáborban a tisztek voltak a munkavezetők. Kemendy a harmincfőnyi 17-es brigád parancsnoka lett, és előbb egy elpusztított mezőgazda- sági gépgyár, majd egy úttörőtábor újjáépítésén kellett dolgozniuk. Itt - Kemendy tapasztalata szerint - az újjáépítés érdekében jobban élelmezték a dolgoztatott hadifoglyokat, mint a helyi lakosságot, az egyoldalú, szinte csak szénhidrátokból álló táplálkozás és az összezártság azonban így is a hadifoglyok testi-lelki leromlásához vezetett. Kemendy mindennek ellenére „közlékeny, jókedélyű, nem elesett ember" maradt a hadifogságban, és szerény, de jó kedélye másokra is átragadt.21 1947 júniusában Kemendyék előtt is felcsillant a hazatérés reménye. Ekkor a 7251/1. lágerbe, a hazaindítandókat felkészítő táborba helyezték át őket. Romániában, Foksánynál azonban - állítólag - összetorlódtak a hadifogolyszerelvények, a románok nem győzték a szállítást, egy hónap kimaradt, és Kemendyék szállítmánya a Szovjetúnióban rekedt. 1947 októberében az indítótáborban visz- szatartott magyar tiszteket a rosztovi 7251/IV. lágerbe vitték vissza. E táborban a Rosztovban dolgozó német legénység felügyeletére alkalmazták őket, többek között a város pályaudvarának újjáépítésénél. Kemendy és társai innen 1948 januárjában a 7251/X. lágerbe kerültek át, egy repülőtér mellé. Mivel ott nem dolgoztak, a semmittevés kikezdte a foglyok idegeit. Április végén a 7251/V. lágerbe költöztették át őket. Kemendy és magyar tiszttársai itt ismét brigádvezetők lettek abban a mezőgazdasági gépgyárban, melynek újjáépítésén korábban dolgoztak. Itt már csak két hónapot kellett eltölteniük, amíg 1948. június 28-án útnak indították őket hazafelé.22 Kemendy Gézát és magyar hadifogolytársait vasúton, közel három hét alatt szállították vissza Magyarországra. Útjuk Dnyepropetrovszkon, Vinnyicán és Kolomeán át vezett a Tatárhágóig, ahova július 10-én érkeztek. Onnan Márama- rossziget és Csap érintésével vitték őket Debrecenbe. Kemendyt július 17-én bocsátották el Debrecenből, és másnap, július 18-án érkezett haza Sármellékre.23 Kemendy Géza hazatérése után, 1948 augusztusától ismét tanítóként dolgozott Sármelléken. A felekezeti elemi iskolák államosítását követően - még hazaérkezése előtt - állami tanítóvá minősítették át, és korábbi szolgálati helyére osztották be, majd volt katonatársai segítségével politikailag is igazolták.24 Tartalékos katonai szolgálata hivatalosan másfél év múlva ért véget. Mivel a Magyar Néphadseregben már nem tartották rá igényt, 1950. február 21-ére Zalaegerszegre, a 9. honvéd kiegészítő parancsnokságra hívták be leszerelésre. Ott találta összes volt tiszttársát, akik túlélték a háborút és a hadifogságot. Ekkor va21 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 253-282. p. 22 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 302-345. p. 23 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 345-358. p. 24 Kemendy Géza: Nehéz esztendők II. 3-5. p. 230
