Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)

szegélyén húzódott. Beásni képtelenség lett volna. Árkászok megkísérelték, de teljesen kilátástalan volt a faggyal való küzdelmük. Ehelyett a vastag hótakaróból kivágott hatalmas hókockákból raktak kör alakú építményeket, természetesen fedél nélkül. Ezek a széltől és gyalogsági lövedékektől védtek. Került beléjük rajkályha is, de ez a rettentő hidegben és a nyitott felső rész miatt csak annyit ért, hogy a melléje kuporodó embereknek elégett tőle a köpenye. Ebben tanyáztunk éjjel-nappal. Orosznak egyelőre híre van csak, de ebben a térségben még nem mutatkoztak. Számolni azonban már kellett velük, azért nagy figyelmet fordítottunk rá, nehogy meglepjenek.

Az én szakaszom megerősítésére kaptam egy géppuskás rajt, és golyószórónk is volt. Telefonunkba bekötöttek a tüzérek is, így közvetlen összeköttetésünk volt a mögöttünk lévő 15 cm-es üteggel, melynek parancsnoka Orbán Náci tüzér százados286 volt. Remek ember volt, aki néha közvetlenül hívott fel bennünket, és ezt mondta a telefonba:- Nyugodtan legyetek, gyerekek, itt vagyok mögöttetek, csak nekem szóljatok, rám számíthattok.

Mondanom sem kell, milyen biztonságot adott az a tudat, hogy egy ilyen erős üteg segít bennünket, ha szükség lesz rá, és olyan ember a parancsnok, mint ő, akinek már régóta legendás híre volt.

Nappal mozogni, mutatkozni nem volt szabad, mert a terep lehetővé tette, hogy az orosz felderítők pontosan megfigyelhessék a vonalat anélkül, hogy mi azt észrevennénk. [...]

Rudkinóból kiinduló védelmi vonalunk délnyugati irányba húzódott, tehát mi délkelet felé néztünk. Mi a mögöttünk húzódó dombvonulatnak a Don felé eső lejtőjén álltunk, mögöttünk az ezredparancsnokság és a segélyhely. Az egyik szanitéc az égenföldi Nagy János. Egy kiürített lakóház volt a szakasz sávjában. Természetesen mögöttünk. Itt tartottuk a géppuskákat és a golyószórót, hogy a befagyástól óvjuk őket. Sőt, a golyószórót még pokrócba is becsavarták. Nagyon becsülte mindenki most a fegyverét, mint az egyetlent, amiben bízhatott! Az előttünk levő terep széles, sík terület volt. Kb. 800 m távolságban egy 30-40 m széles mély vízmosás szakította meg, amelytől újból enyhén emelkedett. A vonulat ge286 ORBÁN NÁNDOR, vitéz (Kecskemét, 1910. február 10. - Budapest, 1981. február 10.) százados. 1942. május 11-étől 1943. február 23-áig a 9. tábori tüzérezred 7. ütegének parancsnokaként részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. 1943. január 31-én megsebesült Babanyinonál. Újabb frontszolgálata 1944. szeptember 12-én vette kezdetét, amikor 8. gyalog tábori póthadosztály 8/1. tüzér tábori pótosztály 1. ütege parancsnokaként a dél-erdélyi hadműveleti területre vonult el. November 18-ától 1945. május 7-ei fogságba eséséig a dunántúli, majd muraközi hadszíntéren csapatteste osztályparancsnoka volt. HIM KI Orbán Nándor 58000. sz. ti. ogy.; HL KJ. 45/a.

181