Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
[...] ezek a hadosztályok, amikor [...] céltalan igénybevétel után végre megérkeztek, testileg, szellemileg teljesen leromolva, azonnal az oroszok támadását kellett felfogják, és a véget nem érő „hídfőcsatákban" véreztek el. [...]187 Július végén járunk, amikor már kiérkezett az utolsó magyar alakulat is, és elfoglalta helyét. Talán kivétel nélkül minden magyar parancsnok, aki a csapatoknál szolgált, világosan látta, milyen erejét felülmúló feladat megoldására kell vállalkoznia. Most már a közvetlen parancsnokok rátermettségén múlott, hogyan tudják a leghatásosabban biztosítani a védelem maximumát. [...] Alezredes úr kiürítette a falut, hogy a védőállást kiépíttethesse minden zavaró momentum nélkül. Itt a polgári lakosság jelenlétére gondolok. A civileknek az állások közelében való tartózkodása azért sem volt megengedhető, mert jól szervezett felderítő tevékenységük - és állítólag a Donon át kiépített telefonvonaluk - segítségével mindenről tájékoztatták a túlsó oldalon levő ellenséget. Ezekről a dolgokról tájékoztatott bennünket alezredes úr, és felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy az eddig eltelt idő alatt kitűnt embereim előléptetésére és kitüntetésére vonatkozólag tegyem meg előterjesztésemet. Kulcsár József szakaszvezetőt, a helyettesemet őrmesterré, Torma tizedest szakaszvezetővé, Tóth Lajos honvédet őrvezetővé való kinevezésre javasoltam eddig végzett kiváló munkájuk elismeréseként. Elfogadta alezredes úr. Természetesen nem feledkeztem meg Hegedűs Sándor emlékezetes szolgálatáról sem, és kitüntetésre javasoltam. 187 A szerző itt - a Horváth Miklós által szerkesztett „A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál" című könyvből - Kontz Sándor vezérkari századosnak 1942. augusztus 15-ei jelentéséből idéz, melyben a 2. hadsereg-parancsnokság I. a. hadműveleti osztálya megbízott vezetője a Don menti védelem - osztálya 911/2. hds. I. a. 42. VII. 7. számú intézkedésének - elrendelését véleményezi, végrehajtásának súlyos következményeit tárja fel, egyúttal a gyorshadtest 1941 őszi dnyeperi folyamvédelménél is alkalmazott eljárást látja helyesnek. Kontz százados többek között az alábbiakat fogalmazta meg: „Ilyen nagy kiterjedés mellett mélységgel nem lehet számolni, vagy ha ezt a mélységi tagozást a csapatok végrehajtják, egyik vonaluk sem lesz olyan ellenállóképes, hogy egy komoly támadást elhárítson. A védelemnek a jelenlegi helyzetben a Don által képzett komoly akadályra kell felépülni. Ez lehetővé tenné, hogy minden támadás még a túlsó parton, de legalábbis a folyón omoljon össze, vagy ha egyes részeknek mégis sikerült volna átjutni, még mielőtt ezek komoly hídfőt képezhetnének, a főellenállási vonalból vezetett azonnali ellentámadással a folyóba lehessen őket dobni. Ha a főellenállási vonalat a jelenlegi nagy kiterjedések mellett a folyótól 2-6 km-re vesszük vissza, az előretolt részek csekély ereje azt sem fogja megakadályozni tudni, hogy kis részek ne vessék meg a lábukat az innenső parton, és mire a főellenállási vonal tartalékai, vagy esetleg a főellenállási vonalban alkalmazott erők ellentámadása a folyótól való távolság miatt kibontakozik, az ellenségnek bőven lesz ideje egy komoly hídfőt képezni, és ezeket az ellentámadásokat - melyeket a nagy kiterjedésekből kifolyólag nem lehet nagy erőkkel végrehajtani - megszervezett tűzrendszerrel elhárítani. Tekintettel arra, hogy a saját tüzérség zöme és figyelőrendszerének súlya is a főellenállási vonalban és amögött lesz, az ütegeket a folyótól való nagy távolságuk miatt nem lehet megfelelően összpontosítani, se a gyors ellentámadás támogatására, sem a víztükör védelmére. Az ellenség a könnyen képzett hídfőből aztán komoly támadást indíthat a főellenállási vonalunk ellen, mely megfosztva a folyóakadálytól, a nagy kiterjedés és gyönge erők mellett mindenütt átszakítható lesz." Kovács Gyula vezérkari ezredes, vezérkari főnök nem tartotta indokoltnak e jelentés bemutatását Jány Gusztáv vezérezredesnek. HL 2. hadsereg iratai 5. fasc. 194. számú naplómelléklet. 107
