Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

A másik meglepetés volt számunkra. Tudniillik egy egészen új dolgot láttunk ezen a helyen. Gyönyörű szép utászmunka hozta létre azt az emlékművet, me­lyet itt állítottak fel. Földből kiképzett magas hármas halom, mesterien gyeptéglázva, közepébe állítva egy apostoli kettős kereszt, gyalult gerendából. Olyan volt, mint a magyar címer bal oldala. A kettős kereszt szárának alsó részén egy tábla, rajta írás ma­gyarul és oroszul. A szöveg így szólt: „Oroszok! Itt járt a 2. magyar hadsereg, amelynek katonái felszabadítottak benneteket elnyomóitok hatalma alól. Szabadságot, földet, emberi életet hoztak nektek!" Hogy mit szóltak ehhez az oroszok magukban, azt nem tudtam meg, mert erről nem beszéltek. Igaz, hogy ezekben a hetekben nagyon elfoglalt voltam, és időnként benn jár­tam a zászlóalj irodán, most mégis nagyon elidőztem a magunk dolgainál, [...] [pedig] nagyon jelentős események történnek ezen idő alatt Gremjacsjéban. A nagy község179 már külsőleg is magán viseli, hogy katona-központ. Min­denfelől telefondrótok. Egymáshoz hajló szögük elárulja, hol egyesülnek, hol van az agyközpont, az ezredparancsnokság. A község központjában lévő legnagyobb épületben, a domb peremén. Ez azonban csak az első teraszt jelenti, mely a Don lapos és széles árterülete felett emelkedik. Mögötte nyugati irányban van egy másik tereplépcső, amely aztán a Jemancsa völgyére ereszkedik le. Civilek, kato­nák mozognak most már otthonosan. A katona kevés, csak az ezred- és zászló­aljtörzsek emberei; a századoktól elvétve lehet látni, mindenki a Don partján van. Kezdődik a védelemre való berendezkedés, a beásás. Ebben segítségére van a zászlóaljnak egy zsidó munkásszázad is. Már kétségtelenné vált, hogy nem lesz további előremenet: az átkeléshez megjelent pontonosok már el is mentek. A túl­só parton, ideérkezésünk után három napig egyetlen orosz sem volt. Ok sem gon­dolták, hogy megállunk. Három nap múlva, amint rendszeressé vált a Donban való fürdés, géppisztolysorozatok adták tudtul, hogy az ellenség visszatért. Ador­ján „főhadnagy"180 úr esetével vált eggyé ez az esemény. Olyan váratlanul fröcs­költék a géppisztoly lövedékek a vizet a fürdőző Adorjánra, hogy ideje nem ma­radt arra sem, hogy a fürdés után felvegye ruháját. Adorján rendfokozat nélküli honvéd volt jelenleg, de mégis mindenki főhadnagy úrnak szólította, igaz, hogy nem hivatalosan. Miért? Azért, mert ő tényleg volt főhadnagy, de valami alapos ok miatt lefokozták. Most módot adtak neki, hogy visszaszerezze kiváló front­szolgálatával tiszti rangját. A kezdeti hevenyészett védelemről erőteljes ütemben igyekezett a zászlóalj áttérni a végleges, biztonságos beásásra. Éjjel-nappal folyt az ásás, a fedezékek 179Gremjacsje. 180 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozólag nem rendelkezünk adatokkal. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom