Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 1867-1918
133. Zalaegerszeg, 1904. október 2. Újságcikk új vármegyeház építésének szükségességéről a megyeszékhelyen Új vármegyeház Az ősi vármegyének szervezete a tekintélyen nyugodott. Nem volt szüksége nagy apparátusra, székhelyhez és hivatalos órához kötött tisztviselőseregre, sok papirosra. Az alispán otthon gazdálkodott, s emellett intézte a vármegye dolgait; a főszolgabíráknak nem volt rendes székhelyük, sőt a pénztárosok, adószedők is csak akkor jelentek meg a székvárosban, amikor az időnként visszatérő fizetéseket kellett teljesíteniök. Volt olyan idő is, amikor a vármegyének rendes székhelye sem volt. A török hódoltság alatt felbomlott a rend, az ősi közigazgatási szervezet. A török parancsolt, nem a vármegye. De őseinknek egyik legjellemzőbb vonása a jogfolytonossághoz való ragaszkodás. A formát a jogfolytonosság megállapítása végett is fenntartották. Választottak vicispánt, szolgabírákat, szóval a magistratualis statust fenntartották. A vármegye tisztikara ugyanis három statusra oszlott: magistratualis status, amelyhez tartoztak a vicispán, a szolgabírák, a táblabírák, szóval a jurisdictionalis256 hatalommal bíró tisztviselők; a második [az] officialis status: a főjegyző, aljegyzők, pénztárosok, adószedők, csendbiztosok, orvosok, mérnökök; a harmadik a servilis status: hajdúk, pandúrok, huszárok, börtönőrök, szóval a szolgaszemélyzet. A török hódoltság alatt állott vármegyék csak a magistratualis statusban álltak fenn. Officiálisokra és szolgákra nem volt szükség, mert tényleg nem működött a vármegye. Zala vármegye egy része szintén a török rabigáját hordozta, de tisztikara mindig volt. Megtörtént ugyan, hogy csak egyetlen szolgabíró működött Sümegen, s később ez sem, úgyhogy a vármegye szabad területe egyesíttetett Somoggyal; székhelye nem volt, de azért a köztudatban mindig az ország egyik ősi vármegyéje volt Zala, amely a maga teljességében csak a török hódoltság megszűnése után szervezkedett újra. Régi írások és protokullumokban257 olvassuk, hogy vármegyénk generalis congregatioit258 hol itt, hol ott tartotta. A régi időben ezek a vándorgyűlések nem voltak ritkák. A szomszédos vármegyékben szintén előfordultak. Zala vármegye tartott közgyűléseket Zalalövőn, Kapornakon, Pacsán, sőt Körmenden is. Az 256 Jurisdictionalis = törvénykezési. 257 Helyesen: protokollumokban, vagyis jegyzőkönyvekben. 258 Generalis congregatio = megyei, nemesi közgyűlés. 314
