Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 1867-1918
utóbbin határozták el a karok és rendek, hogy Zalaegerszegen a tanácskozásokra alkalmas házat építenek, tehát úgy látszik, hogy itt jelölték ki az akkor még földsáncokkal védett biztos helyet a vármegye székhelyéül. Egy ízben megírtuk már, hogy mikor és miképp épült fel a vármegyének első háza, amely valami tágas és szép nem lehetett, mert csak szalmával volt fedve. Később nyugodalmasabb idők következtek, s a megszaporodott teendők állandóan a székhelyen lakó tisztviselőket foglalkoztattak. Gondoskodni kellett tehát nemcsak nagyobb és kényelmesebb tanácskozási helyről, hanem a gyűlésekre járó urak s az oszlopos tisztviselők részére szállásról is. Felépült tehát a vármegye háza s az úgynevezett kvártélyház a tizennyolcadik század derekán. Amikor pedig 1872-ben az igazságszolgáltatás államivá tétetett, a vármegye régi székházát átengedte a kirfályi] törvényszéknek. A központi hivatalok számára, továbbá alispáni és főispáni lakásokul a kvártélyház maradt meg. Az ódon és szűk épület nem felelhetett meg rendeltetésének. 1889-ben elhatározta a vármegye, hogy székházát újjáépítteti. A pénzügyi helyzet azonban nem engedte meg, hogy a terv valóra váljon. Mindössze csak a nagytermet magában foglaló szárnyépülettel s az udvari épülettel bővítették ki a székházat. A vármegyeháznak az a része, amelyet kvártélyháznak nevez a nép, Magyar- országon talán a legrégibb vármegyeház. A közigazgatási szervezet átalakult, a hivatalok és tisztviselők száma megszaporodott. Sehol sem fértek el a régi székházakban. Csaknem minden székhelyen új paloták épültek, s a legrégibb is csak a 18. század közepe felé épült, még a mienk majd egy évszázaddal idősebb. Az építés iránt 1889-ben tétetett ugyan először intézkedés, de az óhajtás már jóval régibb keletű. Nem is lehetett az másképp abban az időben, amikor a hivatalokat el sem lehetett helyezni a régi épületben. Újabban a kvártélyház déli szárnyának földszintjén a Zalaegerszegi Kirfályi] Állampénztárt helyezték el „ideiglenesen." Végleges helyéről azonban még senki sem gondoskodott, s úgy látszik, hogy az ideiglenesség évtizedekig is eltarthat. A számvevőségek államosítása alkalmával a vármegyei osztály a pénzügyigazgatóság épületébe ment át, szintén ideiglenesen, ami a központi igazgatást nagyon hátráltatja. A vármegye közönsége az építkezés kérdésével már régen foglalkozik, de pénzügyi akadályok miatt kénytelen volt a jó szándéknál s a jámbor óhajtásnál megmaradni. A számvevőség államosítása s az állampénztárnak a székházban való ideiglenes elhelyezése azonban olyan helyzetet teremtettek, amelyek a kérdést immár elodázhatatlanná, de talán könnyebben megoldhatóvá is teszik. A pénzügyigazgatóság épülete nemcsak az állampénztárt nem képes befogadni, hanem az igazgatóság személyzete részére is szűk; miután pedig fontos, hogy a pénzügyi hivatalok ugyanazon épületben legyenek elhelyezve, s miután a pénztárak államosítása folytán a vármegye és pénzügyigazgatóság szerves kap315
