Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Jelen bevezetés terjedelmi korlátái között csupán arra nyílik lehetőség, hogy néhány szóval utaljunk azokra a fontosabb mozzanatokra, amelyek a polgárosodás folyamatát kibontakoztató 1867-es kiegyezéstől az I. világháború végéig meghatározták Zala megye két központi szerepkört betöltő városában, Zalaegerszegen és Nagykanizsán az ott élő emberek mindennapjait, s az azokat alakító helyi politikai és gazdasági tényezők főbb célkitűzéseit. A történelmi Zala megye számos más, rendkívül eltérő sajátosságokkal rendelkező települése - Balatonfüredtől Csáktornyáig - szintén kiváló alkalmat nyújthatott volna ezen jellemzők felvázolására. Mégis, amellett, hogy egyik esetben a megyeszékhelyi státuszt ekkor már régóta magáénak valló igazgatási központról, a másik esetben kiterjedt gazdasági vonzáskörzettel, kiváló infrastruktúrával bíró, a polgárosodás gyors lezajlásához elsőrendű adottságokkal rendelkező kereskedelmi centrumról van szó, természetszerűleg adódott a választás, hogy a történeti források közvetítésével a központi funkciók gyakorlásához e két teljesen különböző úton eljutó, egykori mezőváros polgári kori viszonyait mutassuk be. Az utak különbözőek voltak, a törekvések viszont azonosak: a meglévő, centrális szerepkör bármi áron való megtartása, s lehetséges újabb tényezők bevonásával ennek erősítése.

Közjogi helyzetüket tekintve 1848 előtt a két város viszonyai nem sokban különböztek egymástól. Egyszerű mezővárosként jogállásukat az állami adminisztráció a magánjog keretei között szabályozta. Zalaegerszegnek a szombathelyi püspök személyében egyházi földesura volt, Nagykanizsát a Batthyány-Stratt- man család birtokolta. Egyik helyen sem alakultak ki jobbágytelkek, a polgárok szabadon használták, adhatták-vehették földjeiket.1 A körülöttük lévő, egyszerű jobbágyközségektől mindenekelőtt széles körű kiváltságaik különböztették meg őket, amelyek birtokában azokénál sokkal nagyobb igazgatási, bíráskodási és gazdasági szabadságot élvezhettek.

Nagykanizsa főként előnyös földrajzi adottságainak - öt országos útvonal találkozása - köszönhette kedvező helyzetét. Ez a vár visszavétele (1690) után a városi élet újraszerveződése szempontjából szerencsés körülménynek bizonyult. Az utak találkozásánál jött létre Kanizsa későbbi centruma, itt formálódott ki az árucserére alkalmas terület, a város életében központi szerepet betöltő Piactér. Az újratelepedő lakosság mind nemzetiségét (németek, magyarok, görögök, szlávok), mind felekezetét (katolikusok, evangélikusok, reformátusok, görögkeletiek,

1 Vö. Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében. In: Zalai Tükör 1974.1. kötet. 1848/49. zalai eseménytörténete. Szerk.: Baranyai György - Degré Alajos - Kovács Lajos. Zalaegerszeg, 1974. 66-105. p.

5