Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)

Bevezetés

zsidók) tekintve nagyon vegyes összetételű volt. Az egymás iránti tolerancia azonban biztosította a zavartalan együttélést. Ez a toleráns politika jellemezte a város urait, a Batthyányakat is. A család jól kiépített birtokrendszerében jelentős meny- nyiségű áru mozgatására, szállítására volt szükség, ezért támogatták a zsidók letelepedését, akik a kereskedés mellett az urasági regálejogon létező objektumokat (mészárszék, sörház, boltok stb.) is hasznosíthatták. A XVIII. század végén beinduló háborús konjunktúra idején sokan meggazdagodtak közülük, s a kezükben összpontosuló kereskedelmi tőke a reformkor idejére már jelentős vállalkozásokban öltött testet. Nagykanizsa kedvező földrajzi fekvése, jó közlekedési adottságai révén hamarosan a közeli uradalmak és a környező kisparaszti gazdaságok által termelt áru fontos elosztó központjává vált.

A város 1848-ra már jelentékeny, gazdag és öntudatos polgársággal rendelkezett, mely sikerrel vívta harcát az ország legnagyobb birtokosai közé tartozó földesurával. Az urasági gyámkodás lazításáért folytatott hosszú és elkeseredett küzdelem a szabad királyi városi rang megszerzésére irányuló, sikertelen törekvéssel párosult. A kapitalizálódó piacgazdaságba bekapcsolódó helyi lakosok igényei mindinkább a hercegi családtól való teljes függetlenedés irányába mutattak.

Nagykanizsát ekkorra már a Délnyugat-Dunántúl legfontosabb kereskedelmi helyszíneként tartották számon, tiszta piaci vonzásterületét tekintve az országban is előkelő helyet foglalt el.2 A hagyományos földművelő népesség mellett jelentékeny számú iparos- és kereskedőréteg összpontosult a városban. Különösen említésre méltó a nagy számban jelenlévő zsidóság, amely hamar kihasználta a kedvező földrajzi fekvés és a sokfelé szétfutó, jól karbantartott utak folytán előállt piaci lehetőségeket. Főként a marhakereskedelembe és terménykereskedelembe kapcsolódtak be, de számosán foglalkoztak a városi fogyasztás igényeit kielégítő importtermékek árusításával is. Tevékenységük fő ágazatát azonban mindvégig a mezőgazdasági áruk begyűjtése, helyi eladása és közvetítése, valamint távolabbi piacokra szállítása képezte.3 A földművesek és kereskedők mellett a kézművesek tették ki a város lakosságának számszerűen nagyobb hányadát. Mesterségüket többnyire nem főfoglalkozásként, hanem csak az év egy részében űzték, mellette gazdálkodást is folytattak. Többféle iparcikk előállításával foglalkoztak, de a ruhaipar képviselői szinte mindvégig meghatározó helyet foglaltak el. Emellett csaknem 70 szakmában, számos más iparág mesteremberét meg lehe2 Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a 19. század első felében. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk.: Kapiller Imre. Zalaegerszeg, 1993. (Zalai Gyűjtemény 34.) (Továbbiakban: Bácskai) 223-228. p.

3 Kaposi Zoltán: Kanizsa mezőgazdasága a feudalizmus utolsó időszakában, 1690-1849. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. 178. p.; Kaposi Zoltán: Kanizsa kereskedelmének története, 1690-1849. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Továbbiakban: Kaposi 2006/A) 247., 270-273. p.

6