Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 1867-1918
kelt királyi adománylevelet hiteles másolatban. Noha még régebbiek is léteznek, de ebben is igen kiviláglik, hogy ólai község a teljes és összes királyi jogok és haszonélvezetek gyakorlatában már több századokon át háborítatlanul élt. A fapiacra vonatkozólag: Ólában már a legrégibb emberi emlékezetet túlhaladó időtől fogva az épületfa árulás gyakorlata mindig háborítatlanul fentállt, mely haszonélvezet után Óla évenkint a magas kormánynak tetemes jövedelmi adót is fizet. És ezen eladásra szánt épületfát szállító, messze, távoli közönség pedig az Ólában általa feltalálható korcsmái, istállói és tágas, udvari helyiségeket ismervén, már több századok óta a heti és országos vásárok előtti napokban, hogy nálunk szállásol és esetleg néhány külső elárusítást is eszközöl, az az ő haszna, meg a külső vevőé; mienk csakis a korcsmái helyiségek és udvari térségek utáni csekély jövedelem. Hacsak tán Zalaegerszeg azt is nem óhajtaná nekünk felróni, amit eladóktól készpénzül magunk vagy eladás részére átveszünk, amibe aztán beleszólása egyátalán nem lehet, mert tőle elkülönítettjek] és függetlenek vagyunk, és minden egyes birtokos saját vagyonával szabadon rendelkezik. Az épületfa eladás vásári jelleggel egyátalán nem bír, mert az csak mindig a vásárokat megelőző napokon, minden más vásár jellegét magában foglaló, sátoros vagy kirakatos árulások nélkül, csupán épületfa részleges adás-vevését képezi. Az pedig, hogy az útszéleken elhelyezett szekerek, melyek már az udvarokon meg nem térnek, a közlekedést gátolnák, azt kereken tagadjuk, mert arra a legszi- gorúabb és legéberebb felügyeletet gyakorolta és gyakorolja községünk mindig. De vásár jellegét már az is nyomatékosan ellensúlyozza, hogy helypénzt szedni soha gondolatunkbajn] sem volt. Gazdasági épületeinkre nézve pedig a folytonos haszonélvezetet egy oly várostól, ki jogainktól szándékozik megfosztani, korlátolni magunkat egyátalján nem hagyjuk, mert közigazgatási fennhatóságunknak ellenünk kifogása soha sem lévén, ilyes nyervágyból kiinduló egyesülésnél ez erőltethető úgysem lehet; annál inkább sem, mert közigazgatási, mostani fennhatóságunk is Zalaegerszegen székelvén, sem a távolyság, sem más közigazgatási érdek nélkölezhetetlenné nem teszi az egyesítést. Mégis, hogy Óla nevezetét elveszítse!!! Azért, mert a Zalaegerszeg főterétől 1 kilométernyi távolyságba és két széles szekérutak által elválasztott, földkönyvi- leg és tér képileg, sőt telekkönyvileg is különálló, kuriális nemes, királyi jogokkal bíró község195 Zalaegerszeg püspöki, volt hűbéres községgel egyesíttetvén „Ólai 195 Magyarországon 1848-ig a kuriális nemesek a kisnemesség alsó, legszegényebb csoportját képezték, akik nagyon kevés, többnyire már csak egy jobbágyteleknyi földet bírtak. Jobbágyokkal már nem rendelkeztek. Telkük viszont szabad, nemesi föld volt, nem álltak földesúri hatalom alatt. Ügyeiket saját, választott testületeik által intézték. Azokat a településeket, ahol kizárólag ilyen nemesek (és esetleg nemesi jogállású földre telepített jobbágyok is) laktak, kuriális falvaknak nevezték. 201
