Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
hoz stb., s észrevételei általában döntő mértékben befolyásolták a dolog végső kimenetelét. A kialakult, meglehetősen kaotikus helyzetet végül a „községek rendezéséről" szóló, 1871. évi XVIII. törvénycikk16 orvosolta, mely a korábbi szabad királyi városok kivételével17 az összes többi település közjogi viszonyait szabályozta. Nevéből adódóan a törvény a község fogalmát a közigazgatási szervezet legalsó szintjét képező politikai igazgatási egységként fogta fel. Ennek alapján három kategóriát állapított meg: rendezett tanácsú város, nagyközség és kisközség. Kimondta, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Rendelkezett a községi illetőségről, a községek jogairól és teendőiről, a községek képviselő-testületéről és elöljáróságáról, valamint a községek háztartásáról. A magasabb közjogi státusz megszerzésének módozatait és feltételeit - pl. ha egy kisközség nagyközséggé, vagy egy nagyközség rendezett tanácsú várossá akart átalakulni - külön paragrafusok tárgyalták. A településeknek záros határidőn belül el kellett dönteniük, hogy milyen formában kívánnak újjászerveződni. Zalaegerszeg, a megye székhelye meglepő módon ekkor a nagyközségi státusz mellett döntött. Ez elsősorban az akkori, meglehetősen szűk látókörű város- vezetés társadalmi összetételének volt köszönhető, mely nem merte fölvállalni a városi cím megszerzésével járó nagyobb anyagi terheket. Ha megnézzük, hogy milyen volt ez évben a képviselő-testület és a városi tanács foglalkozási összetétele, akkor megállapíthatjuk, hogy a képviselő-testületben 1871-ben az iparosok, földművesek és ismeretlen foglalkozásúak jelentős többséget képeztek az értelmiségiekkel szemben. A tanácsban pedig nyolc iparos, két földműves és két ismeretlen foglalkozású ült. Ha figyelembe vesszük, hogy az ismeretlen foglalkozásúak egy részét földművesnek, más részét foglalkozásával felhagyott iparosnak lehet tekinteni,18 akkor teljesen egyértelmű az iparos-földműves réteg dominanciája a város élén. Ha pedig az iparosok foglalkozási összetételét is megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy mind a képviselő-testületben, mind a tanácsban a tradicionális kézművesipari foglalkozások képviselői voltak túlsúlyban (főként a csizmadiák, emellett pl. asztalos, fazekas, szabó, szűrszabó, nyerges, szíjgyártó, gombkötő stb.).19 Mindez jól tükrözte Zalaegerszeg korabeli iparszerkezetét, ahol a város és vidékének gazdasági fejletlensége miatt a hagyományos kisipar sokáig 161871. évi XVIII. törvénycikk „a községek rendezéséről". In: Magyar törvénytár. 1869-1871. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 280-294. p. 17 Ezek sorsáról az 1870. évi XLII. törvénycikk döntött. In: Magyar törvénytár. 1869-1871. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 211-221. p. 18 Vö. ezzel kapcsolatban Simonffy Emil megállapításait: 1971.254. p. 19Simonffy 1971. 255-256., 271-273. p. 11
