Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
őrizte pozícióit. A mesteremberek többsége még a XX. század elején is egyedül dolgozott, legfeljebb csak a jobb módúak alkalmaztak egy-két segédet.20 Az iparosok ez idő tájt meglehetősen szerény körülmények között gyakorolták iparukat. Tevékenységük elsősorban a helyi fogyasztóréteg és a város körüli települések kiszolgálására szorítkozott. Többen a város határában földet is műveltek, és a kétféle jövedelmi forrásból próbálták megélhetésüket biztosítani. Jövedelmi viszonyaikat vizsgálva kitűnik, hogy egyáltalán nem tartoztak a város legvagyonosabb elemei közé.21 A képviselő-testületnek és tanácsnak ezen időszakban mindvégig domináns tagjait alkották, a városbírák is közülük kerültek ki. A képviselő-testület másik fontosabb, bár arányaiban jóval kisebb csoportját 1871-ben az értelmiségi foglalkozásúak képezték. A tanács tagjai közt viszont egyáltalán nem szerepeltek. Az iparosok és az értelmiségiek mellett 1871-ben még a földművesek tűntek fel nagyobb számban a képviselő-testületben, ezek inkább a szegényebb és műveletlenebb elemek közé tartoztak.22 Mindebből nagy valószínűséggel levonható a következtetés, hogy 1871-ben, a sorsdöntő évben, amikor a város jövőbeni szervezeti formájáról kellett dönteni, a fent említett, a város vezetésében domináns iparűző réteg hozzáállása akadályozta meg - vélhetőleg a szegényebb és iskolázatlanabb földműves réteg támogatásával - a rendezett tanácsú várossá történő átalakulást. Szerény anyagi viszonyaikból, életmódjukból, hagyományos értékrendjükből és mentalitásukból kifolyólag bizonyára féltek a változástól, az ezzel járó anyagi terhektől, s úgy vélték, hogy jobb a már megszokott és ismert szervezeti formákhoz ragaszkodni. A kitaposott ösvény melletti tántoríthatatlan kitartás mint magatartásminta követése valószínűleg mélyen benne gyökeredzett ezen réteg gondolkozásmódjában, s ezt nem lehetett egyik napról a másikra kiirtani. A helyi értelmiség pedig úgy látszik nem volt még elég erős ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a fenti véleményeket. Nézzük, mit vesztett Zalaegerszeg ezzel az elhatározással! Melyek voltak azok a főbb vonások, amelyekben a nagyközség és a rendezett tanácsú város jogállása különbözött egymástól? Mind a nagyközség, mind a rendezett tanácsú város a törvény értelmében saját belügyeit illetően szabályrendeleteket alkothatott, és ezeket saját választott elöljárói által végre is hajthatta. Mindkettő rendelkezhetett a saját vagyona fölött, helyi adót vethetett ki, emellett gondoskodnia kellett a községi iskolákról, a községi utakról, valamint a helyi közbiztonságról és a szegényekről. A rendezett ta20 Vö. Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón. In: Közlemények Zala megye köz- gyűjteményeinek kutatásaiból, 1984-1985. Szerk.: Degré Alajos - Halász Imre. Zalaegerszeg, 1985. (Zalai Gyűjtemény 21.) 121-134. p. 21 Degré Alajos: Zalaegerszeg megindulása a várossá fejlődés útján. In: Fejezetek Zalaegerszeg történetéből. Szerk.: Simonffy Emil. Zalaegerszeg, 1970. (Továbbiakban: Degré 1970.) 46-47. p.;Simonffy 1971. 254-255. p. 22 Simonffy 1971. 254., 256., 271-272. p. 12
