Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
el egészen 1849 végéig az esemény dús két év igazgatási feladatait.13 Zalaegerszegen 1848. május 28-án megtörtént a városi képviselő-választás, öt nappal korábban, 1848. május 23-án pedig a tisztikar megújítása.14 1848. december 31-től viszont a megyeszékhelyen aznap megjelenő,15 s utána többé-kevésbé folyamatosan ott tartózkodó császári katonaság már akadályozta a képviselő-testület tényleges működését, s így zömében itt is az 1849 végéig hivatalban maradó tanácsra hárult a felettébb kényes helyzetben való felelősségvállalás terhe. 1849 július-augusztusában mindkét város végleges császári megszállás alá került. Magyarország Habsburg Birodalmon belüli addigi önállósága pedig bő másfél évtizedre megszűnt létezni. így az 1848-as törvényalkotás által létrejött, modernizált jogi szabályozásnak megfelelő közállapotok kialakítására, a két város feudális maradványokkal terhes önigazgatásának polgári fundamentumokra történő helyezésére, valamint a rendi tagozódás által korábban megosztott városlakók egyenlő jogú polgárok közösségévé való kovácsolására, azaz a polgárosodás folyamatának részben már 1848 előtt megindult maradéktalan kiteljesítésére csak az ország függetlenségének teljes visszanyerése, 1867 után kerülhetett sor. A felelős magyar kormány 1867. február 17-ei megalakulása után újból megindulhatott a törvényalkotás folyamata, s így remélni lehetett, hogy többek között a helyi önkormányzatok egységes rendezését biztosító jogszabályok is hamarosan megszületnek. Egészen 1871-ig azonban nem történt meg a Zalaegerszeghez és Nagykanizsához hasonló egykori mezővárosok önkormányzati szervezetének érdembeli átalakítása, illetve tevékenységi körük pontos körülhatárolása. Ebből számtalan bonyodalom és probléma keletkezett. Nem lehetett tudni például, hogy kinek a felügyelete alá tartoznak, közvetlenül saját megyéjük, vagy inkább a járás élén álló főszolgabíró irányítása alá? A legtöbb mezőváros küzdött a járási fennhatóság ellen, mivel a főszolgabíró gyámkodása jelentősen korlátozta szabadságát. A város bármilyen ügyben csak a főszolgabírón keresztül érintkezhetett a megyei önkormányzattal és a felsőbb hatóságokkal. A főszolgabíró mindig köteles volt véleményt fűzni a város által előterjesztett kérelemhez, folyamodványjelentős részben megsemmisült. A levéltári anyag csak az 1860-1870-es évektől kezdődően maradt fenn, Így a régebbi városi jegyzőkönyvek nem állnak rendelkezésre. Sem a korábbi (Barbarits Lajos: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929.), sem az újonnan megjelent városmonográfia (Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006.) nem tud a tisztújítás megtartásáról. 13 A tisztújítások hagyományosan mindig év elején, január első napjaiban történtek. Vö. Degré 1972. 108. p. és Szabó Zsuzsanna: Kanizsa önkormányzata az 1830-as években. Egyetemi szakdolgozat. Pécsi Tudományegyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Pécs, 2000. 28., 32., 35-36. p. 14 Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszeg, 1998. (Zalaegerszegi Füzetek 5.) (Továbbiakban: Molnár 1998.) 79-80. p. 15 Molnár 1998. 98. p. 10
