Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
egyéb alkalmazottak számát. Emellett itt is megjelentek a kisvárosi elit jellegzetes képviselői: az orvos, a patikus, a tanító, a bába, a plébános, az uradalmi tiszttartó stb., s nem utolsósorban az ügyvédek, akik nemcsak a peres ügyekben, hanem a városi közéletben is egyre aktívabb tevékenységet fejtettek ki. A létszámukban még nem túl nagy, de sokféle értelmiségi foglalkozást reprezentálok itteni tömörülése nemcsak a helybeli iparos- és kereskedőrétegnek biztosított tartós fogyasztópiacot, hanem jelenlétükkel egyrészt újfajta szolgáltatásokra támasztottak igényt, másrészt újfajta értékeket és mentalitást közvetítettek a megyeszékhellyé vált oppidum tősgyökeres földművelő-kézműves lakosságának. Mindkét város vezető testületéit 1848-ig túlnyomórészt az iparosok uralták.10 Szintén hasonló vonás volt, hogy Zalaegerszeg és Nagykanizsa is egyaránt differenciáltabb önigazgatást lehetővé tevő, első bírósági hatósággal ellátott, rendezett tanáccsal bírt, vagyis a városi tanács mindkét településen - kellően körülhatárolt ítélkezési jogkörrel - első folyamodású bírói hatóságként is funkcionált. (Az ítélkezés általában csak a kisebb anyagi érték körül zajló polgári peres ügyekre, személyes vitákra, kihágásokra terjedt ki.) Belső ügyeinek intézését tekintve mindegyik viszonylag nagy önállósággal rendelkezett. így az 1848-as áprilisi törvények megalkotása után egyik város esetében sem merült fel kétség a községi választásokról szóló XXIV. törvénycikk alkalmazhatóságát illetően. Erre azonban csak Zalaegerszegen került sor. Nagykanizsán - feltehetően az 1848. június 15-i országgyűlési képviselő-választás tragikus végkifejlete,11 majd az egymást követő hadi események miatt - 1848-1849 folyamán nem történt meg a városi tisztikar újjáalakítása,12 így minden bizonnyal az 1848 elején hivatalba lépő tisztikar látta 10 Nagykanizsára nézve lásd: Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve, 1919-1969. Szerk.: H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa, 1972. (Továbbiakban: Degré 1972.) 104-106. p.; Lendvai 205-206. p.; Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez a „Polgárok lajstroma" (1745-1826) alapján. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból, 1978. Szerk.: Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1978. (Zalai Gyűjtemény 8.) 119-120., 125-126. p.; Kaposi Zoltán: Kanizsa történeti helyrajza, 1690-1849. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. 81. p.; Zalaegerszegre nézve: Benczéné Nagy Eszter: Zalaegerszeg mezőváros igazgatási szervezete I., 1775-1849. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból, 1986. Szerk.: Halász Imre. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény 25.) 162. p.; Simonné Tigelmann Ilona: Zalaegerszeg önkormányzata a reformkorban. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból, 1978. Szerk.: Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1978. (Zalai Gyűjtemény 8.) 149. p.; Simonffy Emil: Zalaegerszeg képviselő-testülete és tanácsa a polgári kor első évtizedeiben, 1848-1872. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk.: Bónis György - Degré Alajos. Budapest, 1971. (Továbbiakban: Simonffy 1971.) 254., 271-273. p. 11 Részletesen leírja: Hermann Róbert: Nagykanizsa története 1848-49-ben. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. Második kötet. Szerk.: Lendvai Anna - Rózsa Miklós. Nagykanizsa, 2006. (Továbbiakban: Hermann) 466-469. p. 12 A tisztújítást 1848. július 4-ére tűzték ki (Hermann 460. p.), a fellelhető forrásokban azonban nincs nyoma, hogy ténylegesen lezajlott volna. Nagykanizsa város levéltára a második világháború végén 9
