Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)
II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849
II. VITA ZALA VÁRMEGYE PECSÉTJÉRŐL 1836-1849 A nemesi vármegyék címer, illetve pecséthasználatában országszerte változásokra került sor, amikor az 1836. évi 3. törvénycikk értelmében a magyar lett a hivatalos nyelv, ezért a vármegyék magyar nyelvű körirattal ellátott új pecsétnyomókkal váltották fel régi, latin nyelvű typáriumaikat. A vármegyék egy része — több mint a fele — az uralkodóhoz folyamodva kért engedélyt, hogy régi, latin köriratú pecsétnyomóját — a címer változatlanul hagyásával — magyar nyelvű körirattal láthassa el. E megyék királyi adománylevelet nyertek, melyben az uralkodó megerősítette címer, illetve pecséthasználati jogukat. 1836 és 1839 között 29 ilyen, a magyar nyelvű körirattal ellátott pecsét használatát engedélyező oklevelet jegyeztek be a Királyi Könyvekbe.79 A vármegyék egy része azonban másként gondolkodott: meggyőződésük volt, hogy a magyar nyelvű körirat használatbavételéhez nem szükséges királyi hozzájárulás, ezért saját hatáskörben vezették be az új pecsétnyomó alkalmazását. Ez utóbbiak közé tartozott Zala vármegye is.80 Zala vármegye 1836. június 20-ai közgyűlésén olvasták fel a vármegye volt országgyűlési követeinek Deák Ferenc által fogalmazott záró követjelentését. Ennek elfogadásakor többek között arról hoztak határozatot, hogy a nemzeti nyelv törvénybe iktatásának következtében „a vármegyének deák körülírással lévő pecsétje helyébe egy új és magyar körülírású metszettessék”. Botka József első alispánt felhatalmazták, hogy a „vármegye eddigi hiteles pecsétje helyett egy újat, e körülírással, Zala vármegye pecsétje 1837, készíttessen”. Egyúttal pedig elhatározták, hogy 1837. január elsejétől kezdve „minden hiteles, s a nemes vármegye nevében teendő levelezésekben, felírásokban s kiadásokban egyedül csak ez használtassék”.81 A közgyűlés ezek után kérelmezte a helytartótanácsnál, hogy a kormányszék tegye közzé (országszerte hirdesse ki) Zala vármegye hiteles pecsétjének „magyarul leendő körülírását”.82 79Nyulásziné dr. Straub Éva 2001. 168. p. 80Szekfű Gyula 1926. 177-178. p. 81 ZML kgy. jkv. 1836:1018. (20-22. p.), vö. KLÖM VI. köt. 747. p., ZML Alisp. ir. Zala vármegye címere. 10554/1930. sz. 82 ZML kgy. ir. 1836:1018. (A helytartótanácshoz intézett kérvény fogalmazványa.) 25
