Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen

mosdóhelyiség kialakítású volt, és villanyvilágítással is rendelkeztek. A házakhoz 200 négyszögöles telek tartozott, gazdasági épületekkel, mellékhelyiséggel. Két-két háznak közös kútja volt.73

A telep legmagasabb pontjára, a kereszt alakú térrendezés következtében kialakított térre göcseji fakeresztet állítottak. Tervezték, hogy a későbbiekben még egy templomot és egy iskolát (hiszen sok gyerek lakott ott) is felállítanak, ez azonban már nem valósult meg.

Nehéz megítélni, mennyire tetszett a korabeli embereknek a városban fekvő falu, a korabeli sajtó már-már túlzó elragadtatással írt „a Göcsej mélyéről hozott minták alapján" épült házakról, melyek „új életre keltették a már feledésbe merült faragóművészetet", az ide költöző emberek pedig természetes és érthető elfogultsággal nyilatkoztak.74

Mégis egyet kell értenünk Hámori Péter meglátásával, miszerint „Göcsejszeg" nemigen illett bele a két világháború között már urbánosodó (és az ötvenes években mindinkább iparosodó) megyeszékhely stílusába. Hámori Péter szerint a túlzott népieskedés, a göcseji mini-falu kialakításának az ötlete is Mindszenty József nevéhez fűződik.75 Erre nézve kutatásunk során nem találtunk forrásokat.

Az épületeket 1942-ben kezdték el építeni, a hivatalos, nagyszabású, ünnepélyes átadási ceremóniára 1943. november 28-án került sor. (A családok addigra már beköltöztek.) Az avatáson részt vett Kádár Levente államtitkár, Somogyi Ferenc szociális felügyelő, Tamássy István polgármester, gróf Teleki Béla főispán és Brand Sándor alispán is. Az ünnepségen Mindszenty József plébános végezte el a minden házban kifüggesztendő feszületek megáldását és a házszenteléseket.76

Az avatáson a telep két utcáját Kádár Leventéről és Somogyi Ferencről nevezték el, de a városban nem használták ezeket az elnevezéseket. Általában csak „ONCSA-nak" vagy vasúti ONCSA-nak nevezték a helyet, s gyakran a leveleket is így címezték. Eltéveszteni még, ha akarták se nagyon tudták volna a postások, mert a környék nem volt akkoriban még teljesen beépítve, a telep valóban telepszerűen, elkülönülten feküdt.

A házakba a 39 családdal 232 gyerek költözött. A családok nagy része már az odaköltözés előttről, közös munkaalkalmakról ismerte egymást. Közösen mentek napszámba a mezőkre dolgozni, és közösen vettek fel részes földet is. Az asszonyok is vállaltak munkát, gyakran jártak mosni más házakhoz. A visszaemlékezések tanulsága szerint valóban megvalósult a Nép- és Családvédelmi Alapot létrehozók azon gondolata, hogy a megsegített családok elindulnak a társadalmi

73 Megyeri 2006.140. p.

74 Pest, 1943. november 29.

75 Hámori 2004. 9. p.

76 Zalai Magyar Élet, 1943. november 29.

400