Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
felemelkedés útján. A gyerekek iskolába járhattak, tanulhattak, kilépve a mező- gazdasági foglalkozásokból, hivatali alkalmazottak is lehettek. Az ONCSA telepen élő emberek általában jó viszonyt ápoltak egymással, hiszen sorsuk nagyon hasonló volt. Hasonló körülmények közül érkeztek az egyen házakba. Volt azonban egy olyan család is, amely már korábban magánerővel épített családi házat a később kijelölt telep helyén. Házuk helyett ugyan kaptak egy ONCSA házat, aminek telke nagyobb is volt mint a többié, ez a család azonban nem tudott beilleszkedni új környezetébe. „Féltünk ott a telepen. Ott volt az a sok gyerek. [...] Mikor kérdezték hol lakom a világért sem mondtam volna, hogy az ONCSA telepen. Mert annak olyan rémhíre volt. Voltak köztük rendes emberek is, de nagyon sok rossz is."77 Több mint hatvan év távlatából nehéz megítélni e sorok igazságtartalmát, az azonban biztos, hogy az új házak a társadalmi szakadékok kiegyenlítését is célozták, amihez idő kellett. A háborúban a tényleges harcok csak 1945 márciusában érték el Zalaegerszeget. Zala megye területén a front nem egészen két hét alatt végigvonult, 1945. március 29-én foglalták el a szovjetek a megyeszékhelyet.78 Előtte, a németek menekülésük során, kezükbe vették a zalaegerszegi vasútállomás irányítását. 1945. március 27-én egy lőszerrel és különféle robbanószerekkel megrakott szerelvényt is behúztak az állomásra, amely az aznap ért légitámadás következtében felrobbant és a környéken óriási pusztítást végzett.79 Nagy területen a házak ablakában nem maradt ép üveg, tetőcserép, az épületekben leomlottak a válaszfalak. A légnyomás ajtókat, ablakokat szakított ki.80 A robbanások a közelben fekvő ONCSA házakat is megrongálták. Volt olyan ház, ami annyira megsérült, hogy tulajdonosa, aki még a részleteket is fizette a közjóléti szövetkezetnek, nem tudta megjavíttatni. A nyolc gyermekes család a városban kapott egy másik lakást, a házat pedig egy másik családnak jutatták, akik 1946-ban költöztek be, és fokozatosan felújították a portát.81 Később a város terjeszkedése túlhaladt „Göcsejszegen" és a másik két ONCSA- telepen is. A „fordulat éve" után a hallgatás jellemezte leginkább az ONCSA-val kapcsolatos tevékenységet. A nyilvános közbeszédben nem nyerhettek teret a ^ZMM Nagy Erzsébet gyűjtőnapló: 1633-93. 78 Zala megye történelmi olvasókönyve. Szerk. Molnár András, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1996. 319. p. 79 A lőszeres szerelvény robbanása megsemmisítette a mellette lévő vonatot is, amelyben többek között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és keszthelyi Balatoni Múzeum értékes anyagát szállították. A vasútállomás jelentős részével e pótolhatatlan kultúrtörténeti értékek is megsemmisültek. Ravasz István: A front szele megérinti Zala vármegyét. In: Zala megye ezer éve. Szerk.: Vándor László, Zalaegerszeg, 2001. 268. p. 80 Sorsfordító évek Zalában. Szerk. Ács Irén - Petrák Katalin - Tóth Lászlóné, Zalaegerszeg, 1985.16- 17. p. 81ZMM Megyeri Anna gyűjtőnapló: 2202-99. 401
