Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
az „úri" birtok alsó határát, úrinak tekintve azt a birtokost, aki a mezőgazdaság fizikai munkájában nem vett személyesen részt. A részletvizsgálatok arra mutatnak, hogy a fő- és középnemesség 1848 után jelentős birtokveszteséget szenvedett el. Részben egymás között adás-vétel útján, mint például Deák Ferenc birtokai, részben új nagybirtokosok jelennek meg (például Botfán a Hűvösök), részben paraszti birtokvásárlás útján (például a szepetki Festetics uradalomból) csökken a korábbi birtokmennyiség. A 10 és 100 kát. hold (5,8-57,5 ha) közötti birtokosok és haszonbérlők száma nem érte el a tízezret (9424 fő), őket lehet tulajdonképpen önálló parasztgazdának tekinteni, akik zömmel családi munkaerővel (szükség esetén bérmunkással) tudták megművelni földjeiket. Számuk nem jelentős, de a helyi közéletben fontos szerepet játszottak. Az önálló birtokosok és bérlők több mint négyötöde (81,5 %-a) a 10 kát. holdnál (5,8 ha-nál) kevesebb földdel bírók közé tartozott, már a meghatározás szerint is ide sorolták a kisbirtokos napszámosokat. Ez a jelentős, közel 44 ezer fős csoport már nem tudott általában megélni saját gazdaságából, bérmunka vállalására kényszerült. Zala megye kereső népességének több mint egyötödét (22,2 %-át) kitevő törpebirtokosok a megye legnépesebb társadalmi csoportját jelentették, ehhez hozzá kellene még számítani a több mint ötezer saját lakóházzal rendelkező mezőgazdasági munkást is, együtt a keresők egynegyedét (24,8 %-ot) teszik ki, mezőgazdasági bérmunkából kell megélhetésüket kisebb-nagyobb részben biztosítani, de tulajdonuk révén helyhez vannak kötve. A mezőgazdasági cselédek száma 1910-ben 15318 volt. Sajnos a cselédek két nagy csoportját számszerűsíteni nem tudjuk. Az egyik csoport a „puszták népe", a mezőgazdasági nagyüzemek majorjaiban éves komencióért alkalmazott, ott családjaikkal lakó dolgozók. Az uradalom helyi vezetőinek kiszolgáltatott emberek, akiknek azonban az állandó alkalmazás legalább egy évre bizonyos biztonságot adott, és körülményeik a századfordulótól kezdve csekély javulást mutatnak. A cselédek másik csoportja a kisbirtokosok, nemcsak a gazdagabb parasztok, hanem a nem paraszti birtokosok által alkalmazottak. Ez gazdaságonként egy, esetleg néhány fő, akik a gazdától hálóhelyet, élelmet kaptak. Rendszerint átmenetinek tekintett állapot volt, házasságkötés előtt. A parasztgazdaságok is a családi munkaerő alakulásától függően alkalmaztak cselédet, például, amíg a gyermekek kicsik. Végül legbizonytalanabb helyzetben a mezőgazdasági munkások voltak. A 2556 16 éven aluli munkás túlnyomó része nem volt önálló kereső, szülei jövedelmét kellett kiegészítenie. A szülei helyét azonban nem vizsgálták, nyilván a kisbirtokosok és felnőtt munkások családjából kerültek ki. 19566 16 éven felüli mezőgazdasági munkást vettek számításba. Ehhez még legalább részben hozzá kellene számítani 3370 napszámos „külön megjelölés nélkül" feltüntetett részét, 27
