Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Emlékezés Simonffy Emilre - Simonffy Emil: Zala megye társadalma a polgári korban
hiszen ők is részben a mezőgazdaságban dolgoztak, meglétük mindenképpen hozzájárult a munkaerő kínálat növekedéséhez. Közismert például, hogy a vasút és a posta napszámosai, a pályamunkások, távírdamunkások, rakodók évi gabonaszükségletüket aratással és csépléssel igyekeztek megszerezni. 1910-ben, Zala megyében 22860 fő dolgozott az iparban (ideértve a vendéglátóipart is). Ez a keresők 11,6 százaléka, mutatja a megye iparának csekély fejlettségét. Az iparban dolgozók közel fele (44,7 %-a) önálló iparos volt, 30,4 százaléka segéd (szakmunkás, betanított munkás), 15,3 százaléka tanonc és 5,7 százaléka szolga (segédmunkás). A valamivel több mint 12 ezer ipari vállalat közül segéd nélkül dolgozott több mint hét és fél ezer (62,3 %), három és félezer (28,6 %) egy vagy két segéddel, ezer (8,3 %) három és tíz segéddel, ennél nagyobb 98 vállalat volt. A 21 vagy több munkást foglalkoztató ipari vállalatok közül 16 Nagykanizsán működött, három-három Sümegen és Tapolcán, kettő-kettő Alsólend- ván, Keszthelyen és Zalaegerszegen és további kilenc községben egy-egy. Az ipar nagyüzemi jellegének alacsony szintjére jól mutat rá, hogy csak 198 tisztviselő és 302 művezető és előmunkás volt. A kereskedelem és a hitelintézetek 4305 főnek adtak megélhetést, a közlekedésben 4029 fő dolgozott. Az Eötvös-féle népiskolai törvény jótékony hatását mutatja, hogy 1910-ben, az 1870 után iskolaköteles korba kerültek között az analfabéták aránya egyötöd alá süllyedt, az idősebb korosztályoknál ez több mint a duplája. Fontos volt az érettségivel (vagy azzal egyenértékű bizonyítvánnyal) rendelkezők számának növekedése. 1910-ben 3827 ilyen személy élt a megyében. A földbirtok mellett mindinkább az érettségi bizonyítvány adta meg az „úri" körökhöz tartozás lehetőségét. * ★ * A két világháború között erősödtek a korábbi tendenciák. A megyében a dunántúli viszonyokhoz képest a nagybirtoknak kisebb volt a súlya, az összes földterület 32 százaléka volt az ezer kát. holdnál nagyobb birtokosok tulajdonában. Több mint egynegyede viszont a törpebirtokosok tulajdona volt (26,6 %). Tehát mind a középbirtokos, mind a gazdagabb paraszti rétegek jelentősége kisebb volt. 1944-ben döntő társadalmi változás indult meg. A német megszállást követően a zsidók deportálásával a kereskedelmi-ipari polgárság jelentős részben megsemmisült, a háború, az új államberendezkedés és a földreform a „történelmi" rétegek alól húzta ki a talajt. A földreform a korábbi cselédeket és munkásokat törpebirtokossá tette, hogy azután az államosítások és a mezőgazdaság nagyüze- mesítése következtében az 1950-es években véget érjen a polgári korszak néhány évtizedre. 28
