Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Sasfi Csaba: Zala megyei gimnazisták a reformkor kezdetén (1828)
legnagyobb hányadot - közel kétharmadot - a közrendű vagy rendi állás jelölése nélküliek teszik ki. Ezek, vagyis a privilegizálatlanok együtt a másik két településcsoportban a diákok felét adják. A nemesek aránya a falvakból jövő diákok között a legmagasabb, közel a felüket ők jelentik, civis itt alig 8 százaléknyi van. Az összes nemes diáknak több mint 60 százaléka falvakból ment gimnáziumba. A mezővárosokból jövők között is kétszer több a nemes fiú mint a helybeliek közt. E helybeli nemes ifjak háromnegyede keszthelyi lakos, ami nem meglepő, hiszen itt jóval több nemes élt mint Kanizsán. Viszont a civiseknek valamivel több mint fele a táblázat szerint a két iskolaszékhely diákjai közül kerül ki - ám ha a részletes adatokat nézzük, kiderül, hogy ez a 27 civis szülő kizárólag kanizsai. Ez any- nyiban megint csak érthető, hogy Kanizsának volt polgárjoga, Keszthelynek nem. A civis apák másik része egyenlően oszlik meg a mezővárosok és falvak között, ám ezek az apák aligha a kanizsaival azonos helyi polgárjog alapján lettek cívisként kategorizálva. A gimnáziumi anyakönyvekben használt civis kategóriának a pontos jelentése további részletes vizsgálatokat igényel. Ha a táblázat legtöbb diákot magában foglaló celláit keressük, akkor a falusi nemes diákokét (59) és a gimnáziumok székhelyéről kikerülő közrendű diákokét (52) találjuk ilyennek. Ezek együtt az összes zalai diák több mint egyharmadát jelentik. Az átfogó megyei szintű, egy időpontban felvett adatok elemzési lehetőségei ezzel lényegében kimerültek. Továbblépésre a források és a módszer tekintetében három főbb irányban látunk lehetőséget: egyrészt az anyakönyvi adatok időkörének bővítésével, másrészt ezeknek más forrásokkal való összekapcsolásával, tartalmi bővítésével vagy ellenőrzésével. Végül az elemzés keretének szűkítésére is szükség van, hiszen az előbbi kétirányú adatbővítéssel igen megszaporodik az elvégezhető elemzési műveletek száma. Ezért a megfigyelési egységek számát csökkentenünk kell. Ezt is több irányban és különböző léptékben végezhetjük el. Az egyik ilyen megközelítés az lehet, hogy vizsgáljuk és egymással összehasonlítjuk azt a 10-10 mezővárost és falut, ahonnan egy hosszabb időszak során a legtöbb diák került gimnáziumba. Első lépésben kereshetjük köztük az azonosságokat és különbségeket, egyfajta tipizálás alapjait rakva le ezzel. Ennek során vizsgálhatjuk az egyes települések térszerkezeti pozícióját az egyes gimnáziumok fizikai elérhetőségével kapcsolatban, a települések jogállásából következő belső igazgatási forma által támasztott adminisztrációs igényt, a gazdasági tevékenység adottságainak és a népesség változásának és szerkezetének jelzőszámait, végül a települések intellektuális miliőjét, vagyis a felsőbb iskolázottság, a magaskultúra valamilyen szintű jelenlétét, amik a magasabb, azaz hosszabb tanulmányok jelentőségét tehetik nyilvánvalóvá a helyi közvélekedésben. Az alapvető kérdésünk itt az, hogy ezeknek a tényezőknek milyen együttállása, sajátos kombinációi vezetnek a gyakoribb gimnáziumi beiskolázáshoz, a hosszabb és eredményesebb ottani tanulmányokhoz és ezek feltételeképpen a felsőfokú továbbtanuláshoz. 81
