Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Sasfi Csaba: Zala megyei gimnazisták a reformkor kezdetén (1828)

A fenti diagramon a zalai és az összes dunántúli gimnazista tanulmányi osztályok szerinti megoszlását vehetjük szemügyre. Ebből az látszik, hogy a szokásos „piramis" -szerű, felfelé lépcsőzetesen csökkenő megoszlás a zalaiak esetében nem állt fenn: az első osztályban kevesebben léptek be, mint a másodikba, sőt még a harmadikban is több diák volt, mint a kezdő osztályban. A felső három osztály létszámai is alig különböznek. Egyáltalán, a zalai diákok osztályszerkezete inkább „hasáb" szerű, ahol a három alsó és a három felső osztály között látható a létszámbeli különbség. Azt, hogy e meglepő mintázat mögött valamilyen szabályszerűség áll-e vagy az alacsony zalai létszám esetleges megoszlása, azt a továbbiakban a mintavétel bővítésével lesz érdemes vizsgálni.

Társadalmi háttér, származás

A diákok szüleinek, gondviselőinek társadalmi helyzetét részben rendi állásával, részben foglalkozásával adták meg ekkor. Ha az előbbit nézzük, legnagyobb arányban, közel egyharmad részben (31,6%) a nemesi cím áll a szülők neve előtt, éppen fele ennyiszer (15,5%) olvashatjuk a civis már közel sem olyan egyértelmű jelentésű kategóriáját és megint csak majdnem egyharmadnyi (29,4%) esetben a közrendű állapotot (ignobilis vagy plebeius) tüntették fel. 5 diák szülőjénél a jobbágyi állapot (colonus) sajátos értelemben vett rendi kategóriáját jegyezték fel. (Az ismeretlen rendi állásúak aránya egynegyed (23,5%) körül volt.) A szülők 18 százalékánál a társadalmi helyzetet a foglalkozással, vagy a betöltött tisztséggel határozták meg. Döntően a tanult hivatások kerültek ide: 3 orvos és 5 sebész, 1 helytartótanácsos és 2 megyei tisztségviselő, egy mezővárosi bíró és egy jegyző, végül a 6 tanító képviselte összességében a közszolgálatot. Legtöbben azonban az uradalmi tisztek voltak, 24-en. Kézművest ehhez képest keveset neveztek meg, 5-öt, és egy molnárt, valamint 7 szülőt kereskedőként határoztak meg.

Visszatérve a rendi állás kategóriájára, a nemesi származású zalai diákok aránya kiemelkedő volt a dunántúli megyék között. Azonban nem volt egyedülálló, sőt a somogyi diákok között valamivel még nagyobb is volt ez az arány. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ebben a megyében a nemesek az összlakosságon belül csak mintegy harmadannyian voltak mint Zalában, akkor válik igazán érdekessé és további kutatásokra ösztönzővé ez a számszerű jelzés. A zalai gimnáziumokban tanuló somogyiak között egyébként pontosan egyharmad a nemesi származásúak aránya és ugyanolyan arányban látogatták a kanizsai, mint a keszthelyi gimnáziumot. (Az összes Zalában tanuló somogyi gimnazistának kétharmada a kanizsai gimnáziumba járt.)

A két legfelső (humanista) osztályban is megszámoltuk a nemesek arányát, és azt láttuk, hogy szinte pontosan annyi, mint a teljes diákságon belül. Ez azt jelenti, hogy nem volt számottevő különbség nemes és nem nemes diák között abban, hogy milyen hosszan tanult, és végül milyen iskolázottsági szintet ért el. Az osz77