Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)

Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Sasfi Csaba: Zala megyei gimnazisták a reformkor kezdetén (1828)

kívül folytatott középiskolai tanulmányokra vonatkozóan is megszületettek az első eredmények.4 A jelen írás az összes zalai gimnazista számbavételére vállalkozik egy olyan időpontban, amelyben egyrészt ígéretesek a forrásadottságok, másrészt a királyi gimnáziumok diákságának létszáma országosan egy negyven éves csúcson volt, ekkor jártak legtöbben a katolikus gimnáziumokba a 19. század első felében. írásunkat feltáró-leíró jellegű, eredményei két irányban is to- vábbépíthetők: Egyik irányban - mondhatjuk, nagyobb léptékben - más megyék mutatóival való összehasonlítások elvégzésével átfogó helyzetkép kialakítása először a Dunántúlra, majd a Magyar Királyságra vonatkozóan. A másik irány - a lépték csökkentésével - a megyén belüli viszonyok feltárása felé mutat: az egyes, jelentős számú gimnazistát kibocsátó helységek településszerkezeti pozíciójának és társadalmi karakterének megállapításától e települések gimnáziumi beiskolázást motiváló miliőjének, az iskolázás kulturális kontextusának vizsgálatáig. Az ilyen elemzések eredményei - amennyiben modellekbe rendezhetők - később más megyék területén is ellenőrizhetők (tesztelhetők) és visszacsatolhatok az előbb említett megyék közötti összehasonlító kutatásokba.

1. Zala megye statisztikai mutatói a reformkor kezdetén Felekezeti összetétel

A Dunántúl megyéinek lélekszámút nézve az 1820-as évek második felében Vas megye után Zala volt a második legnépesebb törvényhatóság: míg az előbbiben több mint 265 ezren éltek, addig az utóbbiban közel 258 ezer lakost mutatott ki Ludovicus Nagy. Az egykori statisztikus felekezeti adatai alapján az is megállapítható, hogy a megye a legtisztábban katolikus népességű törvényhatóság a Dunántúlon: az ismert felekezetű népesség 91 százaléka volt katolikus. Az egész Királyságban csak Máramaros megyében volt nagyobb a katolikusok aránya, 94 százalék. A dunántúli megyéket nézve Moson és Sopron követi ebben a sorban Zalát, 85 és 84 százalékos katolikus aránnyal.5 A szomszédos megyék közül a

18.) 145-155. p. A keszthelyi gimnáziumra; Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gimnáziumban 1806-1849. In; Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Turbuly Éva, Zalaegerszeg, 1990. 121-164. p. (Zalai Gyűjtemény 31.), Sasfi Csaba: A nagykanizsai és a keszthelyi gimnázium vonzáskörzete és a diákok lakóhelyi koncentrációja 1808 és 1848 között. In: Iskola és társadalom. Szerk. Sasfi Csaba, Zalaegerszeg, 1997. (Zalai Gyűjtemény 41.) 131-171. p„ Benda Gyula: Kisvárosi társadalom és gimnáziuma. Korall 2001. 3-4. sz. 104-127. p.

4 Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a 18. század utolsó évtizedeiben. In: Zalai Gyűjtemény 31. 49-60., 121-164. pp.

5 B. Lukács Ágnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. Bp. 1979. Ha az L. Nagy által felekezetileg nem részletezett külterületi (pusztákon élő) népességet mind akato- likusnak tekintenénk, ezek a mutatók a következőképpen alakulnak: Zala 86%, Moson és Sopron esetében pedig egyaránt 83%. Ezeket az értékeket összevethetjük az 1851-es népszámlálás zalai adataival, amelyek ugyan nem tartalmazzák az elcsatolt Muraköz túlnyomóan katolikus lakosságú helységei70