Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Sasfi Csaba: Zala megyei gimnazisták a reformkor kezdetén (1828)
nagyságrendileg azonos népességszámú Vasban volt még viszonylag magas a katolikusok aránya (72%), Veszprémben és Somogybán viszont nem érte el a kétharmadot sem (60 és 62%). A megye szinte tiszta katolikus lakosságának abból a szempontból van jelentősége, hogy a zalai diákok adatai is a királyi, azaz katolikus gimnáziumok anyakönyveiből valók. így a megye nem katolikus iskolába járó diákjait ezúttal nem követtük nyomon, de ez a fenti felekezeti arányok következtében összességében alig befolyásolja a megye középszintű oktatásának képét. (A reformátusok tekintetében egyébként a pápai kollégium és a csurgói gimnázium, az evangélikusok estében pedig a soproni líceum jön számításba.) Településszerkeze t Zalában szabad királyi város nem volt, a legközelebbi ilyen rangú település a délre eső Varasd volt. A mezővárosok száma azonban igen magas volt, a Sopron megyei 37 után a második legtöbb a dunántúli megyék közt: 33. A környező megyék között Somogybán és Vasban is meglehetősen magas volt ezek száma: 28 és 27, Veszprém megyében viszont csak 10 (magát Veszprém püspöki várost is ideszámítva). A 33 zalai oppidumban élt a megye lakosságának 18 százaléka, és ez az összesített mezővárosi lakosság éppen egyenlő arányban oszlott meg a 2000 lélekszám feletti és az ez alatti mezővárosok között. A városi lakosság aránya a Dunántúlon legnagyobb Mosonban volt: az itteni 13 oppidumban élt a lakosság több mint 38 százaléka, Sopron megye 3 szabad királyi városában és 37 mezővárosában pedig több mint 36 százaléka. A Zalával szomszédos megyék esetében Vasban a városi lakosság csak 16 (Kőszeg sz. k. várossal együtt), Veszprémben több mint 21, míg Somogybán 18 százaléka az összlakosságnak. (Országosan 29% a városlakók, 22% volt a mezővárosiak aránya.) A falvak jellemző nagyságát tekintve Zalában a falusiak 74 százaléka élt 2000 főnél kisebb településen, Vasban 81, Somogybán 75, Veszprémben viszont alig több mint kétharmados volt ez az arány. Még Baranyában élt nagyobb számban (77%) kisebb falvakban a lakosság. (A Magyar Királyságban 54% volt ez a mutató, a Dunántúlon pedig 62%.) Összességében annyit megállapíthatunk, hogy Zala megye dunántúli viszonylatban - de még inkább országosan - a tradicionális város nélküli, zömében kisebb lélekszámú település-állománnyal rendelkező régió volt, leginkább a szomszédos So- mogyhoz hasonlóan. Ez a település-szerkezeti kép a megye agrár-jellegét előlegezi. Ezt a feltevést alábbiakban újabb mutatókkal közelítjük meg. nek adatait, de tartalmazzák a külterületekéit, akkor Nagy adataiból számolt értékékkel közel azonos számot, 90 százalékot kapunk. Ugyanakkor az is kiderül ebből a forrásból, hogy görög katolikus val- lású lakost mindössze hatot számoltak össze ekkor a megyében. 71
