Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
Horthy-korszak szociális vívmányai. így az Országos Nép- és Családvédelmi Alap és juttatásai fokozatosan feledésbe merültek. A telepi házak többsége nem maradt fenn eredeti kivitelében, hiszen a beköltöző családok igényeik és lehetőségeik szerint alakítottak rajtuk, bővítések, átépítések történtek. Az utcákat is átnevezték, az egykori államtitkár és szociális felügyelő neve helyett, az egyik utca a „Honvéd" nevet kapta, míg a másikat a Göcsej neves néprajzkutatójáról, Gönczi Ferencről nevezték el. Ma a házak nem állnak helyi védettség alatt, így mind átépítésük mind lebontásuk szabadon lehetséges. Az ONCSA építkezések utóélete és az utókor ítélete 1944 márciusa, a német megszállást követően az Alaphoz tartozó intézményrendszer működése egyre inkább ellehetetlenült. Az építkezések nehezen folytatódtak, mert megkezdődött az építőanyagok kiszállítása az országból. A családgondozói hálózat is fokozatosan szétesett.82 A közjóléti szövetkezetek a fordulat évéig megmaradtak. A hitelnyújtás, termékek értékesítése, anyagbiztosítás területén fontos szerepet vállalhattak volna, ám a többszöri átszervezés, az ország gazdaságának gondjai csak névlegessé tették működésüket. A határon túlra került ONCSA telepeket az utódállamok siettek saját tulajdonuknak kijelenteni. Ukrajnában és Szlovákiában a juttatottakat sok esetben kiűzték otthonaikból, a délvidékiek inkább maguk menekültek el Tito partizánjai elől. Erdélyben máshogy alakult a helyzet, ott az ONCSA házak többsége a magyar tulajdonosaik kezén maradt.83 Tóth Kálmán és társai 1945-ben még kísérletet tettek az ONCSA megújítására. Az 1945-ös földosztás, amely újabb házhelyek parcellázásával is együtt járt, továbbá a háború okozta rombolások a falvakban eléggé indokolták vállalkozásukat, így a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával megszerveződhetett az Országos Házépítő Szövetkezet. Érdemleges tevékenységet azonban már nem tudott kifejteni, az 1948-ban hatalomra jutott politikai erők hallani sem akartak a falusi építészet „népi megújításáról".84 1945 után leginkább a hallgatás jellemezte az Alaphoz kapcsolódó beszédmódot. Az ötvenes években sok ONCSA telepet új névvel láttak el, Balassagyarmaton „munkástelep", Szeghalmon és másutt „újtelep" néven szerepeltek. Az ONCSA-ról beszélni sem lehetett, iratanyagának nagy részét is kiselejtezték a megyei levéltárak anyagából. A Zala Megyei Levéltárban sem maradtak fent azok a részletes építési tervek, tervrajzok, amik nagyban segítették volna munkámat. 82 Berey 1981.15. p. 83 Hámori 2004.11. p. 84 Uo. 402
