Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Közlemények Zalaegerszet történetéből - Farkas Csilla: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési akciójának tervezete és megvalósulása Zalaegerszegen
kedjék bele a nemzet kultúrájába, vegye figyelembe annak építkezési hagyományait és fejlessze a falu építőkultúráját a haladó kor valamennyi eszközével és vívmányával." A vizsgálatok eredményeit a következőképp összegezte Tóth: „Népünk egyszerű, világos alaprajzi elrendezés szerint épít. Szereti az egyszerű tömegeket, kerüli a főtömeg felbontását. Egyszerű tetőidomokat formál. Nem ragaszkodik a szimmetriához, de szereti az egyensúlyt. Kerüli az épület külsején a színt és igen kis mértékben alkalmaz díszt. [...] A magyar ház általánosan rövid oldalával (fordul) az utca felé, önálló ház módjára épül fel, ami lehetővé teszi a ház helyes égtáj szerinti tájolását. Bejárata az udvar felől, a ház hosszú oldalán, a ház közepe táján van, amelynek védelmére az udvar felőli részen levő tornác vagy erőteljes ereszkiülés szolgál. Faluhelyen hosszú oldalukkal utcavonalra helyezett házak csak legutóbb, a városi szokások utánzása révén terjedtek el."19 Az ONCSA házak építésénél három szempont került előtérbe: a hagyomány és szükséglet; az olcsóság és ésszerűség; a központi tervezés és művezetés. „Az első szempont az volt, hogy a házzal megsegített családok életszínvonalának emelését az új otthon ne térítse ki a szerves fejlődés medréből, mert minden szociális munka sikere nagyrészt attól függ, mennyire fogódzik szervesen azokba az ősi, lélekkonzerváló adottságokba, amelyeknek fejlesztését munkálja. A százados életformákat, szokásokat, hagyományokat vérében őrző parasztot nem lehet életstílusával ellentétes életkeretekbe átültetni a lelki válság kockázata nélkül."20 A visszamaradt tervrajzokból megállapítható, hogy a tervezők a hagyományokból a visszafogottabb, egyszerűbb megoldásokat részesítették előnyben.21 Az ONCSA házak nem kívántak semmiféle forradalmi újításoknak teret adni, a paraszti életformához való alkalmazkodás maximális figyelembevételével készültek. A második szempont az anyaggal és a pénzzel való gazdálkodás szem előtt tartása volt. A házhoz juttatottak anyagi teljesítőképessége, valamint az építkezések megvalósítására rendelkezésre álló pénzösszeg megkövetelték, hogy a házakat a lehető legkisebb költséggel építsék fel. A cél az volt, hogy a családok a legkisebb megterheléssel jussanak új hajlékhoz, valamint az, hogy minél több család kaphasson házat. A tervezésnél ez három irányban jelentett megkötöttséget: a házakat minél kevesebb és minél homogénebb anyagból kellett felépíteni a lehető legegyszerűbb szerkezetekkel. Ugyanakkor ez a szempont is hagyománytisztelő 19 Timon 1983. 432. p. 20 Csaba Rezső: Az ONCSA házépítő munkájáról, Nép- és Családvédelem, I./4. 1941. december, 143. p. 21 Hámori Péter: ONCSA - Országos Nép- és Családvédelmi Alap, Országépítő, 2004/2. 8. p. 383
