Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)
Tanulmányok és források Zala megye történetéből - Erős Krisztina: "Törvényen kívül helyezve". A kitelepítések története Zala megyében 1950-1953
ha nem is a Hortobágyra viszik, de legalábbis a házukat el kell hagyniuk. Mint már utaltunk rá az eseményt országos szinten szervezték meg és osztották ki a feladatokat a megyékre vonatkozóan. Hogy valójában kit terhel a felelősség a parancs meghozatalára arra talán soha nem derül fény. Többen meghatározó szerepet tulajdonítanak az MDP Központi Vezetőségének és ezen belül Rákosinak, aki mint már erről korábban volt szó, a szovjet tapasztalatokat alapul véve, valószínűsíthető ötletgazda lehetett. A Hortobágy pedig, mint a magyar Szibéria, elég általánosan használatos szókapcsolat lehetett. A határsáv rendészeti kialakításában felmerült Kádár János, mint belügyminiszter neve is. De az internálás országos elrendelőinek neveit nem ismerjük. Egyedül a helyi szervezők, megyei AVH vezetők neveit, akik minden bizonnyal a helyi parancsokat adták ki. A zalai véghatározatok aláírója minden esetben Thoman Ferenc60 áv. főhadnagy volt, akit mint a „Hatóság (Államvédelmi Hatóság) Vezetője" szignózta az iratokat. 1950. június 22-éről 23-ára virradó éjjel ÁVH karhatalmisták és rendőrök szállták meg Vastól Csongrád megyéig, Zalában Kerkaszentpétertől Nagyfakosig, a határ menti falvakat. A meglepetésszerű támadások hajnali egy és három óra között zajlottak le. Az internálások szinte mindenhol ugyanolyan forgatókönyv szerint történtek. Vagyis a listán szereplő kitelepítendő személyek kilétét és lakhelyét megtudakolva a helyi szervektől, a kék egyenruhások az ablakokon és az ajtókon zörgetve ébresztették fel a ház lakóit. Sok esetben házkutatás ürügyén rontottak be a lakásokba. Az ÁVH-sok száma nagyon változó volt, előfordult, hogy csak hárman - négyen, de az is, hogy tízen - tizenketten voltak. Ketten-hár- man mindig kint maradtak az udvaron. Ez után kétféle esemény történhetett: volt, hogy a családfőt két - három ÁVH-s és a civil ruhás vezető kíséretében a községházára, rendőrőrsre vagy a párttitkár házába kísérték, ahol alá kellett írnia a Véghatározatot. Ezt az okmányt a megyei hatóságok sokszorosított példányban kapták meg, amiről csak a kitelepítendő neve és címe valamint a kényszerlakhely megnevezése, néhány esetben az illető foglalkozása hiányzott. Megesett az is, hogy majdnem egy teljesen üresen papír aláírására kényszerítették a gazdát. A hiányzó adatokat általában ott töltötték ki, sokszor írógéppel. A másik esetben nem vitték el a családfőt, hanem ott, a házában, a család előtt olvasták fel a kitelepítési határozatot, és kényszerítették az aláírásra. De előfordult az is, hogy egyáltalán nem tudták meg, hogy mi fog velük történi, hova viszik őket. Az sem jelentett akadályt, ha az apa vagy férj nem írta alá a végzést, mindenképpen menniük kellett: „Borsfán és még néhány helyen megtörtént, hogy a kitelepítésre kijelölt személyek a nyilatkozatot nem vették át, illetve nem írták alá, de ennek ellenére a kitelepítés rajtuk is végre lett hajtva."61 60 Thoman Ferenc: a Zala megyei Államvédelmi Hatóság osztályvezetője, államvédelmi főhadnagy. 61ZML MDP Zala M. ir. 2. fcs. Áll. Hat. 45. ő. e. hitelesítés nélküli irat. 290
